Csak szakad szakad meg nem áll az eső itt már napok óta. Kicsit olyan mintha valamit siratna az idő. Nekem van mit siratnom, a kedves férjem elment az USÁ-ba, most itt vagyok egyedül 10 napig. Persze nem ilyen kétségbeejtő a helyzet, de más miatt igen csak kétségbe vagyok esve: most akkor mi legyen, mit is csináljak és azt hol. Ne aggódjatok, persze itt olaszban, de a város kérdéses. Holnap a roveretoi munkahelyemnek választ kell adjak, hogy maradok szeptembertől vagy nem. Nem tudok dönteni. Pénz, tapasztalat, korrektség, a kollégám a for érvek, a távolság, elcseszett órarend és az értelmetlen csoportok (amiből lenne mindenhol) a pro érvek. Nehéz bármilyen szociális életet élni úgy, hogy nincs esélyed találkozni és amikor végzel még legalább egy 40 perc, hogy visszaérj. Persze, előtte kellene találni olyanokat, akik a barátaid itt.

Szóval, ha valaki olvas és tud valami tanácsot adni, bár tudom, hogy a szituáció nincs a legtökéletesebben vázolva, annak nagyon hálás lennék.
 

Utunk vegere ertunk. Elkoszontunk szeretett Kambodzsatol, rengeteg minden tortent, nem is lehet leirni, de talan nem is kell ide. De azt csinalhatjuk, sot annak orulnek ha azt csinalnank, hogyha barmi amit eddig leirtam kerdeseket ebreszt bennetek (barmelyik eddigi levelembol), azt feltennetek, mert igy a ti kivancsisaghotok is kielegulni, ha ebredt es en is tovabb solgozhatnam fel nyiltan az elmenyeket.

Tegnap este visszarepultunk Phnom Penhbol Bangkokba Air Asiaval. Legutobb Koh Kongbol irtam azt hiszem, utana tovabb mentunk delre Kampotba es Kepbe, utazgattunk, kicsit lazabbra vettuk a figurat, kicsit megpihentunk, kicsit betegeskedtunk (csak egy kis fajos pocak es hasmenes, enyhe laz), ismerkedtunk tovabb, probaltunk logikat keresni, meg elvezni a pillanatokat. A fovarosban is eltoltottunk 2 napot, erdekes elmeny volt az is. Az egesz utazas egy nagy valtozas sorozat belul, megfogalmazhatatlan, szemet nyito, tanito, kicsit megvaltoztato, de meg mindig sok a munka, amit az elmenyek feldolgozasa okoz, de ez jo kis munka mindkettonknek. Most beszelgettunk, hogy mi is volt, hogyan is ertekeljuk az utat, mit erzunk es megallapitottuk, hogy nem egyszeru megfogalmazni. Azt erzem, hogy belul nyugodtabb vagyok, kozelebb ahhoz ahogyan elni szeretnek. Ertekelodik az eletunk, hogy vajon meddig tart az ut hatasa, vagy vajon megorizheto e ez az erzes. Remelem, hogy igen, mert a dolgok igy annyval egyszerubbnek tunnek. nem szamit, hogy milyen dolgokat (anyagiakat: lakast, kocsit, ruhat, ekszereket, stb) birtokolsz, az elet lenyege ezektol teljesen fugggetlen. Nem jon a vonat, rossz a kaja, es? Elek, van egy szuper ferjem, munkam, barataim, bar messze, de vannak, majd itt is lesznek, azt csinalom, amit szeretnek, nyilvan kovetek el hibakat, de azon vagyok naprol napra, hogy jol csinaljam, emberek kozott vagyok, kapcsolodom, erzek. Ez az igazan fontos: nyitottnak maradni es befogadni, atelni megha rossz is vagy ijeszto, azt latod a vegen, hogy tulelheto minden, amirol azt gondoltam, hogy nem. Felelmek persze vannak, es szembe is jonnek, de azt is be kell engedni, mert akkor latszik igazan, hogy nem is olyan nagy, mint amilyennek tunt, kisebb es neha meg is szeretheto talan. Szoval itt tartok most es nekem is jo lesz ezeket a sorokat olvasni kesobb.
Kerlek, irjatok es kerdezzetek, olyan erdekes lenne megosztani meg tobbet ebbol az annira kulonbozo kulturabol, es ezekbol az ujdonsult erzesekbol. Szamitok ratok es addig is mig hallunk egymasrol nagy oleles tolem es a szakallas Lorenzotol.

Sok kmt megtettunk miota utoljara irtam: Battambangbol Kompong Chhnangba 200 km helyi busszal utaztunk, mi voltunk az egyeduli nem helyiek, vicces elmeny volt. A busz megall feluton es ehetsz meg pisilhetsz, erdekes elmelny. A legkondit olyan erosen nyomtak, hogy fel kellett vennem a zoknim, a pulcsimat es a salammal is takaroztam. Kompong Vhhnangba erkezve egybol talaltunk egy motor sofort, aki kettonket egyszerre, tehat 3-an utaztunk, vitt korbe. Megtudtuk hogy a palmafat mennyi mindenre hasznaljak, lattuk hogyan nyerik ki a palmatejet es csinalnak belole sort vgay cukrot, ami mellesleg nagyon finom. Aztan lattuk a helyiek hogyan keszitik agyagbol kulonfele ubrikeket, fozoalkalmatossagokat meg fozoalapot. Nagyon erdekes elmelny volt. Aztan elmentunk meg a repterre is, ami nem mukodik, meg a Khmer Rouge diktatura alatt epitettek, hogy a vietnamiak fele felszxalljanak innen. Kepzeljetek el egy hatalmas teret, ami csak aszfalt es mi ott ralliztunk harman a ketszemelyes motoron. Aztan elvitt a hazaba is, ami nem volt olyan megdobbento, mint Munny haza, de biztos mar kicasit hozza is szokott a szemunk a szegenyseghez. Van a kertjukbe mindenfele noveny: citromfu, koriander, eukaliptusz meg meg nehany masik izesito is terem ott. Aztan van bananfaja is, lattam kozelrol, itt ilyen mini bananok vannak, de sokkal izesebb mint az otthoni, nyilvan itt erik es eretten szedik le, nem utkozben sargul. Ettunk egy helyen az utcan is megint, ami azert erdekes mert az europai higieniat meg foltokban sem kozeliti meg, de jol birjuk a kajat, a meleget es a rengeteg gyumolcsot. Egyikunknek sem volt semmi pocakproblemaja eddig. Olyan jo a meleg itt, nagyon elvezem meg akkor is ha fulledt. Gondolom, mondjatok magatoknak, hogy a kis dog, dehat ti tehettek rola, hogy itt vagyunk :-), hiszen ti jarultatok hozza a Nagy Lo-Ri kambodzsai kalandjahoz.
Ma reggel pedig (tudjatok 6 ora a kulonbseg pluszban, itt most negyed 10 van itt este, nalatok meg negyed 3. Ma meghosztott taxival mentunk be Phnom Penhbe, 7-en ultunk az 5 szemelyes autoban. Hatul 3-an normalisan, elol az anyosulesen 2-en es a soforulesen is ketten. Soha nem lattam meg ilyet. Durva, hogy a rendorok lattak az uton, de nem allitottak meg minket, itt ezt is lehet, ugy tunik. Aztan Phnom Penhben vartunk 2 orat a csatlakozasra (busz, ami a tengerhez jott) Krong Koh Kongba, nagyon kozel a taj hatarhoz. A varos nagy es kaotikus, megrohantak az emberek, ahogy meg le sem szalltunk a buszrol es ajanlottak mindent, kicsit ijeszto ez a roham. De mi csak elsetaltunk egy helyre,ahol tonhalas szendvicset ettem jeges kaveval, jol esett. Aztan 5 es fel ora a helyi buszon, mi ketten az egyeduli kulfoldiek, nezegetnek sokat ilyenkor, kulonosen engem a rovid hajammal. Volt film a buszon, legkondi, nagyon kellemes volt, meg wc is, sot meg is alltunk enni meg pisilni is. Vettem egy kis ananaszt, mindenhol van es isteni. Aztan megerkeztunk, es sajos a kinezett szallasunk tele volt, igy kellett talalnunk egy masikat, eltartott egy darabig, de sikerult. Vannak turistak, de a hely ettol fuggetlenul ugyanolyan, mint mindenhol: poros, koszos es talan kevesbe szegenyebb mint az eddig latott teruletek. A gyerekek itt is integetnek es neha keregetnek is. Megszerveztuk az utazasunkat holnapra, egy szigetre fogunk athajozni es strandolni, az elso ilyen elmeny itt, nagyon varjuk.

Itt ujabb kalandok vartak minket a mai napon. Tuktukra pattantunk
kedves Lizsi nevezetu soforunkkel es bejartuk a kornyeket: ket
templomot lattunk, egy altalanos iskolaban, tanultunk sokat a rizsrol
es lattuk a napon szaritando paprikakat, voltunk a killing cave-nel, a
Khmer Rouge periodus alatt, ez egy 4 evnyi diktatora volt Pol Pot neve
alatt, rengeteg embert kiirtottak, foleg az ertelmiseget egy marxista
agrar orszagot akart letrehozni, durva egy tortenet, szoval ennel a
barlangnal az emberek kezet hatrakotottek, majd egy bambooaggal
fejbevertek hatulrok es ledobtak a melybe. Volt barlang a noknek,
felnott ferfiaknak es persze a gyerekeknek is. Lattunk rengeteg
csontot, betort koponyat. Beszelgettunk egy buddhista szerzetessel,
aki elmeselte hogy 3 evig kereszteny volt, majd nagyon rossz eletet
elt: ivott, dohanyzott es egyszercsak nagyon beteg lett. Senki nem
maradt mellette, segitett csak egy szerzetes, akit nem is ismert. Ezek
utan, 10 eve o is szerzetes lett es azota nagyon sok projektben benne
van, hogy segitse a helyieket. Angolt tanit es iskolakat epit
adomanyokbol, persze mi is hagytunk egy kis hozzajarulast, remelem
hallunk felole, megvan az email cime nekem. Aztan voltunk
konyvesboltban, amit ne europainak kepzeljetek el, hanem olyan
egyszerunek, mindefele dolog van benne es lattam angol nyelvkonyveket,
mint a Headway es egyebek (nyelvtani gyakorlokonyv, szokincs
fejleszto, igazabol minden) masolatban, kicsinyitett A5-os verzioba,
hihetetlen es szines volt, 2 dollar. Maskepp, az eredetit nem tudnak
megvenni itt es az angolra nagy szukseg van. Nem birtam ellenallni es
vettem egyet en is, nagyon mokas ez nekem.
Tobbszor voltunk egy helyen, ami Gecko Cafenak hivnak, innen
kolcsonoztuk a biciklliket tegnap es osszebaratkoztam az egyik itt
dolgozo fiuval, Szokaijal. Jokat beszelgettunk, dolgozik es kozben
egyetemre jar angolt tanulni. Nagyon kedves, keszult egy prezentaciora
a suliban, ami ma volt es jol sikerult, arrol kellett meselnie tiz
percben, hogy mi az az 5 fontos doloog az egyetemen amitol sikeres
lesz. Nagyon szep dolgokat mondott, kis tiszta lelek. Ma elmentunk
elbucsuzni tole es ez a bolond gyerek ajandekot szeretett volna nekem
adni, mert kedves voltam hozza, mondtam, hogy ez nem szukseges, de
szerette volna kifejezni a szeretetet azt hiszem,. Kaptam tole egy
salat, gyonyorusegeset. Szerettem volna emleket hagyni neki, ezert
odaadtam neki a dobokockamat, ami nekem fontos mindig velem van egy,
mert lehet vele jatszani barmikor ha kitalasz egy gyors tarsast. Neki
adtam es oszinten remelem, hogy szerencset hoz neki.
Voltunk a regi vonatallomason es sikerult szerintem, egy-ket jo kepet
csinalnom. Rengeteg a gyerek es akarmerre mesz mindig integetnek es
mondjak, hogy hello vagy bye. Te meg viszont.
Az iskola egy erdekes elmeny volt,e gy nagyon egyszeru altalanos
iskolaba vitt minket Lizsi, ahol 3 terem van, de most egyben folyt
csak oktatas. Mig a tanar tanitja a 30 gyereket, a tobbi 60 az udvaron
jatszott, aztan csengo (ami egy fem keret egy fem bottal) es csere. Ez
az iskola. Vannak padok, meg rajzok a falon, Kambodzsa terkep, amit a
gyerekek rajzoltak. Sok gyerek vett korbe bennunket, nevettek, mi is
veluk.
Megszoktam itt, az elejen nehez volt, nem szerettem itt, de mostmar ok
itt. Ido kell nekem, neha sok, hogy magamra talaljak az uj
kornyezetemben, de most megyunk tovabb Kompong Chhangba egy masfel nap
erejeig. Nagyon kivancsi vagyok, reggel 7-kor indul a buszunk.
Kalandra fel!
 

Karacsony miatt, na meg mert nem volt idom vagy internet csak most
irok. Remelem a karacsony mindenkinek jol telt, kedves dolgokat hozott
a jezuska, meg pihentetek, szerettekkel voltatok egyutt, ilyenek.
Nekunk jol telt a karacsony, nem annyira karacsonyos feelingben, itt
olyan 35 fok van es nagyon fulledt, de szep volt igy. Sok minden
tortent miota nem irtam, kabe minden oraban tortenik valami
meghatarozo, ilyen az igazi sokkterapia, ha letezik ilyen, nagyon
izgalmas. 24-en meg Siem Reapban voltunk, nagyon jo napunk volt, mert
Munny megint velunk volt, beszelgetett velunk, meselt, tesztelt
minket, hogy emlekszunk-e a dolgokra, amiket mondott nekunk. Egy
tavoli temple-t latogattunk meg, autoval. Utkozben meg-megalltunk:
eloszor a rizsfoldon, varosi lanykent nem tudtam eddig, hogyan is
terem a rizs, hogy nez ki, na most megtudtam, megertettem es lattam,
hogy milyen bonyolult dolog is a rizset betakaritani. Eloszor
levagjak, csomokba gyujtik, majd egy gep leszedi a szemeket, amelyeket
elraknak zsakokba. Mielott enni szeretnek, ki kell szaritani ezeket es
meg kell hantolni a rizsszemeket egyesevel, ami megont nem kis munka.
Mi persze mar ugy kapjuk kesen, hogycsak fozni kell, kicsit
egyszerubb. Aztan a kovetkezo allomas egy utmenti arus holgy mellett
volt, aki sticky rice-t arul, ez egyfajta snackszeruseg ott.
Bambuagban van a rizs babbal es palmatejjel keverve betomkodve es a
parazsban megfozve, nagyon finom. Majd a temple megtekintese
kovetkezett, teljesen leirhatatlan a sok rom meg a fakkal korbeolelt
kovek egymason, gyonyoru es bekes. Mivel ezeken a helyeken kulonosen
sok ember, foleg gyerek jon keregetni, arulni dolgokat, ezert hoztunk
magunkkal kajat (snack szeruseget), hogy azt adjuk a gyerekeknek penz
helyett, hiszen nem jo tamogatni a gyerek keregetest. Nagyon sokat
tudtunk meg Munnyrol: egyetemet is vegzett, az occse vele el, segiti,
iskolaba jaratja, az apukaja alkoholista, az anyukaja rengeteget
dolgozott, abba betegedett bele es halt meg mar egy jo 15 eve. Munny
most 30 eves. A vietnam-kambodzsai hatarnal szuletett es sokaig nem
volt eselye semmi tanulasra, hiszen dolgoznia kellett a foldon neki
is. Aztan a rokonokhoz kerult es iskolaba jart, majd kozepsuliba is es
szep lassan munka mellett az egyetemet is elvegezte: business
administration es accountant a diplomaja neve, lattuk is az agyuk
felett. Ugyanis meghivott magukhoz a tura utan. Mielott a turanak vege
lett meg lattuk ahogyan egy helyen gyerekek felnotek vesovel es
kalapaccsal vestek ki Apsarakat homokkobol. Egy hotel rendelte oket a
furdoszobaba diszitesnek. Egy darab megmunkalasa 5 napi munka, a
foldon ulve. Lattuk a selyemszovoket, akik salakat arultak, es egy
olyan helyet, ahol agyagbol keszitenek konyhai dolgokat, nagyon szep
volt ez is. Az ut vegen elmentunk Munnyval hozzajuk: izgalmas kaland
volt, hiszen harman ultunk egy ketszemelyes robogon. Na persze ezen ne
aggodjatok, lattunk mar 5 embert is a robogon. Sot itt az a szabaly,
hogy annak aki vezet kell csak sisakot viselnie, a tobbienek nem.
Persze a kozlekedesrol nem irtam meg: nincsenek nagyon szabalyok,
mindenki megy, mikor jonak latja, dudal, hogy felhivja magara a
figyelmet, hogy most eppen o jon. Neha veszelyesnek tunik, de ha bizol
a soforodben, akkor egyenesesen szorakoztato. A robogon peldaul
disznot is szallitanak a piacra, nem all rajta persze, hanem fekszik
kiteritve es eletben van, hiszen a piacra viszik eladni, huto hijjan
igy marad a husi friss. Ugyanigy lathato a robogon 25-35 csirke
felkotve, eltben meg teljesen, ott lognak lefele a labuknal fogva,
hihetetlen latvany. Szoval Munny otthona. Rosszra szamitottunk, hiszen
tudjuk, hogyan szegeny es most keresi meg a kenyerrevalot a monszun
idoszakra is, de amit lattunk az igen elszomorito volt. Egy olyan
helyen lakik, ahova fold ut visz be, rengeteg hasonlo kis takolmany
van az ovejuk mellett: kepzeljetek el egy olyan teruletet, ami fel van
osztva 8 negyzetmeteres reszekre es akinek futotta ra, az
bananlevellel betakarta a negy oldalat es a tetejet. Ezen a 8
negyzetmeteren el Munny, a felesege, 2 gyonyoru gyerekuk es az occse.
Egy nagy agy van matrac nelkul, ezen alszanak. nincsen szekreny, a
ruhak felvannak akasztva egy sorba, nem tul sok. Aztan van tv,
elmaradhatatlan egy ilyen helyen, hiszen mi az istent csinalnanak itt
ha nem lenne legalabb valami ami kikapcsol a nyomorbol. Aztan van egy
2x1 meteres hely kicsit magasabban, az a konyha: nem fozolapot kell
elkepzelni, hanem egy piciny helyet ahol a tuzet rakja az asszony es
mellettte ahol az evoeszkozoket tartjak. Aznap est eppen szaritott
halat ettek, ennyi. Vittunk gyumolcsot, az volt az eloetel, meg kis
snacket, amink volt. Ez mind, egyebkent meg a por es a tobbi szomszed
ugyanzek a korulmenyek vagy rosszabb, mert nincs befedve a "hazuk".
Munny diplomaja az agy folott kirakva, nagyon buszke ra es lehet is,
es megis remenytelenul szegeny, de milyen jo humora van. Sokat
nevettunk azon, hogy itt en nagyon furcsa vagyok a rovid hajammal:
boynak hivott, kedvesen volt oszinte. Tenyleg sok ember megnez itt
Battambangban is, igazi helyi latvanyossag vagyok a rovid haj miatt.
Szivfajloan visszatertunk a hotelbe es a fajdalmat enyhitve, europai
modon a piacon kotottunk ki es vasaroltunk, kellett, ugye ki mitol
erzi jol magat. Vacsora egy francia holggyel es az apukajaval egy
helyi etteremben, majd otthon egy kis skype a hazaiakkal, de persze en
nem hallottam oket, de legalabb ok igen. Aztan 25-en reggel busszra
pattantunk es onnan a kikotobe, majd fabol takolt hajo es irany
Battambang. Itt vagyunk most is. Ez is egy sokk tura volt: az ut
majdnem 9 ora volt, neha olyan suru lotuszvirag tengeren vagtunk at,
hogy a motor majdnem legett, deha ez nem is tortent, valami nem volt
rendben az iranyito szerkezettel, ezert is tartott az ut ilyen
hosszan. A nagy totol indultunk, majd a folyon jottunk felfele es meg
borzalmasabb dolgokat lattunk: hajokat, kis takolmanyokat, amik a
bvizen vannak es azz emberek ezekben elnek, a folyo a furdoszoba,
ebben furdenek, ebbe pisilnek, kakilnak, jatszanak. Soha nem lattam
meg ilyen koszos vizet es dobbenet latni, hogy helyeken gyerekek
onfeledten jatszanak a mocsokban, mert kozben kozszemet gyujtes
hijjan, mindenhol nejlonzacsi, tiszta viz flakon pihen. Es a gyerekek
integetnek a hajonak a hulye turistaknak, mondjak, hogy bye es
mosolyognak onfeledten. A szived szakad meg de tenyleg.
Megerkeztunk Battambangba, a fenekunk mar elfaradt, tuktuk, hotl,
szoba, zuhi es be a varosba taplalek utan nezni. Itt is eszmeletlen a
mocsok az utcakon, este kihalt a hely. Bar a negyedik varos itt
Kambodzsaban, megis ures, nem annyira turistalatvanyossag. A
szallasunk 8 dollar, es 3 ejszakat toltunk itt. Tegnap aludtunk majd
en nem is vacsoraztam, hanem megint aludtam, rank fert egy kicsit tobb
alvas. Ma biciklit bereltunk es nehany km-re eltekertunk a varosbol,
talalkoztunk szerzetesekkel, lattuk ahogyan etkeztek, a fiatalok
kinyitottak nekunk a helyet ahol meditalnak, imadkoznak (nem tudom,
lehet-e ezt a szot hasznalni naluk), beszelgettunk kicsit, majd egy
regi hazat neztunk meg, francia stilus, meg a francia idokbol
fennmaradt, tekertunk es ismerkedtunk. Osszbaratkoztunk egy sraccal a
Gecko Cafeban, ott dolgozik, helyi vagany srac, az egyetemen tanul
angolt, persze az egyetemet nehogy az otthoninak kepzeljek el. Aztan
voltunk az Emergency korhazban, ami egy olyan NGO, ami betegeket
gyogyit ingyenesen (traumatikus eseteket persze, nem nathat). Egy
olasz az adminisztrator, irt neki a Lori meg otthonrol es rengeteg
erdekes dolgot tudtunk meg. De errol nem most fogok irnio. Most
elmegyek Lorusozni.
 

A mai nap nyugisabb volt, bar koran keltunk, de nagyon megerte. A Jasmine Lodge nevezetu helyen lakunk, egy nagyobb vendeghaz, olcso, nagyon egyszeru, 9 dollar egy ejszaka reggelivel a kettonknek. Puritan, de szeretjuk. Finom jazmin illat terjeng estenkent. A vendeghaz 13 fiatal felnottet foglalkoztat es tanit, ez a keves penz is legalabb jo helyre megy. Szoval ma reggel a tuktukos Mr Thorn vitt minket korbe, neki jo penzz, nekunk meg gyorsabb az utazas. A helyi Art iskolaban kezdtunk, ahol 7-18 eves gyerekek tanuljak a Khmer tancot, az Apsarak tancat. Megerkeztunk es lathattunk egy majdnem 1 oras show-t toluk. Gyonyoruek vegyesen fiuk es lanyok, haromfele egyen ruhaba oltozve az osi, tradi tancot nyomtak, nagyon megerinto volt, a szepseguk kulonosen. Hagytuk ott termeszetesen adomanyt, remeljuk jo helyre megy es segitunk valamit. Ezutan az eros spiritualis elmeny utan pedig tovabb haladtunk Mr Thornnal egy messzebb levo szent epitmeny fele, majd egy nagy turat tettunk. Szepek ezek az epitmenyek, bar nagyon hasonloak, de Munny tegnap kimuvelt minket igy nehany dolgot guide nelkul is tokeletesen ertettunk. Szamomra a legszebb latvany itt az, ahogyan a termeszet es az osi epuletek egybe nonek, osszefolynak. Vissza is mentunk ezert a Ta Prohmba hogy egy kicsit megpihenjunk es kikapcsoljunk es csak nezzunk es szivjuk be magunkba, toltekezzunk a termeszetbol. A megdobbento a mai napban megis az volt, amikor a messzi Banteay Srejbe mentunk (40 perc tuktuk ride) az ut menten lathattuk, ahogy az emberek elnek: gyerekek mindenhol, a foldon jatszanak vagy az iskolabol tartanak haza, az ut menten tele arusokk: gyumolcs, fott kaja, taskak, amit csak el tudtok kepzelni, es varjak a turistakat, hogy megalljanak es vegyenek valamit a kialkudott aron. Ha megallsz a gyerekek kored sereglenek, akarnak mindenfele kis dolgot eladni neked penzert es mikozben a szived verzik mert tudod, hogy nincs ertelme egy-ket dollarral nem segitesz, tobb meg nem nagyon van, setalsz el mosolyogva koztuk, mert legalabb ezt adom nekik. Meg muzli szeletet, de ha egynek adsz a tobbi is szeretne, de osszesen 4 darab van nalam. Aztan volt egy kislany a Preah Khannal (nagyon szep r\termeszettel olvadt, romos nagy szentely), aki mondta a Lorinak, hogy jatsszon vele amobat es ha o nyer, akkor ad neki egydollart. Nagyon okos kislany. Persze Lori vesztett es a kislany kapott egy dollart. Aztan hirtelen mellenk szegodott egy fiu, aki elkezdett minket vezetni es torott angolsaggal magyarazni, meselni. Persze az o nagylelkuseget vagz ravasszsagat, nem tudom, de mindegy is igazan, is megjutalmaztuk.
Most megyek, mert var a ferjecske, megyunk vacsizni valami helyit szigoruan.
 

Kicsit erzekenyke vagyok, itt talan meg inkabb. Ma az Angkor Watot, Angkor Thont es a helyet, ahol a Tomb Raidert forgattak latogattuk meg egy helyi guide-dal, akit Munnynak hivnak es nagyon erdekes, nagyon kedves figura. A neve bolcsesseget jelent, meg is erintett a bolcsessegevel, azt mondta, hogy fontos, hogy legyen valamilyen hite az embernek, mert ha nincsen, akkor a lelke csak kevereg a vilagban es nem talal megnyugvast, valahogy ez nagyon megerintett, kicsit bekonnyeztem. Sokat meselt mindenrol: a hely tortenelmerol, a kulturaarol, a hinduizmusrol, a buddhizmusrol, a sajat eleterol, a helyiekrol. Reggeltol, mostanaig volt az utitarsunk, a kiseronk egy Mr Thorn nevezetu urral, aki a tuktukot vezette. A tuktuk egy motorra kotott 4 szemelyes kocsi, ebben utaztunk a szent helyek kozott, amelyeket a 19 szazad elejen fedeztek fel ujra, a dzsungel notte be. Gyonyoruek. Minden egyes darabot a kiralyok epitettek a 11-13 szazad kozott. Nemely hinduista, masik buddhista vagy eppen az aktualis kirallyal cserelodtek a vallasok, eltuntek a buddha szobrok es a helyet a hinduista Lingra es Yoni vette at. Ligra egy fallikus szimbolum, Yoni pedig a noi huvely, gyonyoru szimnolum. Ha a Ligrarol folyadek csoppent a Yonira, akkor azt gyogy szernek tekintettek, persze ha ez termeszetesen tortent, nem vizet ontve. Aztan ott vannak az apsarak, akik az isteneknek tancolnak, szep noi alakok, Angkor watban olyan 1200 ilyen alak van belevesve a falakba. Ezek a szent helyek a kiralyi csalad es a felso vezetok lakhelye volt. Angkor Thonban 60 ezren laktak egykor. Aztan ott van ez a Tah Prom  szentely, ami meg mindig be van nove fakkal, gyonyoru gyokerek tekeregnek a falak menten, a foldon, hihetetlen latvany, nagyon bekes es izgalmas, ezek a fak nagyon idosek, hatalmasak, az egesz olyan latvany mintha nem is igazi lenne, olyan erzetet kelt. HA GOOGLE KEPEK KOZOTt kerestek, lathattok jo nehanyat. Ezeken a helyeken, nem a regi epitmenyek korul, hanem a dzungelben emberek meg mindig elnek, ott laknak. Gyerekek gyonyoruek, ott vannak az epuletek kozott, ott jatszanaak, arulnak konyveket 1-2 dollarert es felfoghatatlan, hogy igy elnek. Amikor atleptuk a hatart beszeltuk, hogy milyen meghatarozo, hogy hova szuletsz. Milyen szerencsesek vagyunk, hogy oda szulettunk ahova, ahol tartunk. Szulethettunk volna ide is akar, elhetnenk akar mi is itt, igy. Ennek a gondolatm,enetnek nincs meg vege, de bennem erlelodik tovabb egyenlore.

Holnap egy masik helyre megyunk el, tovabb emesztgetni a helyet, az embereket, akik olyan kedvesek, visszamosolyognak, mindig, segitesre keszek. Ahogy Munny mondta a buddhizmus vegtelenul egyszeru: tegyel jot es jot kapsz cserebe, tegyel rosszat es azt kapod viszont. Milyen jo lenne, ha igy tudnank elni es az individualis egonkat felredobva egyszeruen csak jot szeretnenk adni, oszinten, erdek nelkul.

Itt vagyunk Kambodzsaban, Siem Reapban. Hihetetlen ez az egesz, annyira mas mint barmi amit eddig lattam. Sohasem voltam meg Azsiaban es ez latszik, teljesen ledermesztenek az itteni korulmenyek: a szegenyseg, a kosz es ekozben megis mosolygos arcok. Kell, hogy kiirjak magambol egy kicsit, mert nagyon megerintett ez a sokfeleseg.
Hogy az elejen kezdjem: vasarnap erkeztunk Bangkokba este. Busszal elmentunk a kozpontba, majd onnan gyalog megkerestuk a szallasunkat. Leszalltunk a buszrol es korben teljes kaosz, tuktukok mindenhol, akarnak elvinni, mert kell nekik a penz, szegenyek. Ekozben az utca tele van etel arusokkal, szagokkal, sok idegen szaggal, nagyon nehez megszokni, aztan mindenfajta arusokkal, emberekkel,akik mint kutyak fekszenek a foldon, alszanak. Kozben zene mindenhonnan, europai persze. Az utcankban fenyek, kajaldak, masszoszok, akik 2,5 euroert fel orat masziroznak, hihetetlen az egesz, szamomra nagyon sokkolo. Hotelt megtalaltuk hamar, aztan lezuhanyoztunk es setaltunk egyet ebben a kisse zavaros oruletben,ami ott teljesen normalis. Masnap keltunk nem tul keson es eloszor eltaxiztunk (olyan 20 km-re van) a buszallomasra, hogy a masnapi helyi buszra megvegyuk a jegyunket. Bangkok hatalmas, szeles,  hosszu utakkal, rengeteg forgalommal es nem letezo kresz szabalyokkal :-) . Jegyvasarlas utan vissza a kozpontba, ahol megkezdtuk a napi setankat: eloszor a Buddhista egyetemet latogattuk meg, majd a Nagy Palotat, ahol lattuk az Emerald Buddhat. Aztan egy masik szenthelyet, ahol a hatalmas ekvo Buddhat lathattuk, ez egy nagyon szep helyen, hatalmas Buddha gyujtemeny sziveben nvan es a fekvo Buddha hihetetlen latvany. Mogotte van 108 ubrik, amibe egyeseval penzt kell beledobni, biztos szerencset hoz. Seta es egy piacon atvergodes, ahol aztan mindenfele szaritott meg sult cucc van: halak garmadaja, hernyo, tucsok, a kesudio mellett, nem annyira etvagygerjeszto nekem. Hajora szallas, megtekintese egy masik szep helynek, naplemente, gyonyoru fenyek. Seta vissza a hotelbe, vacsora, nagyon finom wokban sult zoldsegek, tofu es rizs, majd egy utcan keszult bananos palacsinta suritett tejjel, isteni volt!
Ma reggel 5-kor indultunk a hotelbol, taxival a buszallomasra,majd fel 7-kor indult a busz a hatarhelyre Tajfolf es Kambodzsa kozott. Mar fel 11-11 fele itt voltunk, ez egy helyi jarat volt, semmi extra, izgalom, hogy vajon a csomagunk benn marad-e a taroloba vagy kiveszi valaki. Hataratkelohely sokkolo: egy piac tele gyerekekkel, felnotekkel, aruval es valami nagyon kellemetlen szaggal. Sorba kellett allni a Taj Kiralysag elhagyasa miatt, majd a Kambodzsaihoz is. A ket hataratkelohely kozott pedig kaszinok a tajoknak (ott illegalis a szerencsejatek), valamint az elso latvany egy anyuka, aki eppen szoptat egy bebit az utcan a mocsokban ulve. Majd egy kisgyerek kovet engem es koldul, nagyon szep, de mit segitek neki ha penzt adok, kozben a szivem szakad meg es tudom, hogy meg sok ilyennel lesz dolgom. Aztan egy taxi talalas, kozben probal mindenki ajanlani egy buszt, ami tudod, hogy atveres, de mosolyogsz es tovann mesz. Aztan egy taxis arat mond Siem Preapba, amibol okosan alkudnod kell, mert itt ez a szokas, aztan mgeegyeztek kozben arra gondolsz, hogy akarhova elvihetne, mert az iranyok nincsenek kiirva latin betukkel, de persze mesz. Megalltok nehany helyen, ahol szeretnenek, hogy vegyel valamit, te nem szeretnel, aztan 2 ora utan ideertunk, kaptunk egy szobat esaludtunk. Most indulas a kozpontba, kicsit sookolva, de jol vagyok es kulonosen jol esett leirni ezeket a dolgokat. Remelem, olvasni sem csak hervaszto.

Ha esetleg nem olvastál még e-mailt vagy nem kaptál valamilyen oknál fogva, álljon itt néhány dolog, amitől én jól érzem magam ajándékul neked kedves olvasóm.

Szeretem nézni a havazást a nappaliból, a kályhánk mellől. Gyönyörű ahogy a hópelyhek gördülnek, bukfenceznek lefelé a többi közé. Gyönyörű a fény, ami a fehér takaróról tükröződik és ami nekem a legszebb, az a hanghatás. Ha hó van, a hangok tompábbá válnak, nincsen miről visszapattanjanak, a csönd ilyenkor még teltebb, egy-egy hang még mélyebb,fület melengetőbb.

Szeretek ilyenkor télen, kimenni a hóba akár sétálni is, és ha van partner (és van: a Lori :-)), akkor egy nagyot csatázni. Ha van egy vízhatlan cipőd (na jó, nem árt ha kabátod is)  akkor aztán a hóban lehet csinálni bármit: angyalkát, lehet birkózni, a fák ágairól lerázni a havat a másik nyakába :-) , kegyetlen hócsatákat vívni és felszabadultan nevetni!

Szeretem reggel a 20 percemet, amit azzal töltök, hogy az elkészített teámat (jázminos zöld tea) iszogatom, közben ébredezem, néhány jóga gyakorlatok csinálok, nézem a kályha tüzét és energiát termelek, felkészülök egy új napra.

Szeretem nézni a természetet, főleg ősszel, csak megfigyelni olyan hihetetlen színeket produkál akkor, felfoghatatlan számomra és mégis igaz. Ez is olyan feltöltő. Ülni az erkélyen a függőágyba és megfigyelni, ezt nagyon nagyon szeretem.

Szeretem a karácsonyfát feldíszítve! Nekünk most nem lesz, mert nem leszünk itthon, de például a faluban is van a főtéren, fényekkel, meg szalagokkal díszítve, nagyon szép. Lógnak le mindenhol a karácsonyi fények, hullócsillagok és a presepe-k, amik Jézus megszületését, meg a három király útját ábrázolják. Sok háznál, főleg kisebb településeken az emberek csinálnak nyilvános presepe-t, így amikor a faluban sétálsz, megtekintheted őket, néha van mellette könyv is, amibe beleírhatsz. Nem vagyok vallásos, de ezt a presepe dolgot nagyon szeretem, szeretnék majd a gyerekeinkkel ilyet készíteni.

Nagyon szépségeset és boldogat, karácsonyból és új évből is!

Nagy örömmel jelentem, hogy vége a csúnya szürke napoknak, már negyedik napja süt a nap ás bár hideg van, egyáltalán nem bánom. Aztán nemsokára megyünk is a megérdemelt nászútunkra, már csak ötöt kell aludni és 4 napot dolgozni, juhéj!!!

Igen, nem akart megállni, folyamatosan esett a hó. Vigolo Vattaroban olyan 50-60 cm hó biztosan leesett az elmúlt két hét alatt. Nagyon szép, de más kicsit nyomasztó az állandó csapadék. Tegnap az eső esett és mivel meleg volt, a hó egy része el is olvadt, most pedig úgy tűnik, hogy végre kisüt a nap!!! Rajtam már a fényelvonás látszott: nyűgösség, álomkór, ragadó rosszkedv. Na de most...
Közben mi otthon voltunk egy napra, hazavezettünk egy kis előkarácsonyozásra, mert most ugye mi nem leszünk se Hungaryban, se Italyban Karácsonykor. Bocsánat, hogy nem szóltam, de nem lett volna időnk találkozni. Péntek este (4-én) érkeztünk és vasárnap reggel már vezettünk is hazafelé, mert hétfő reggel már dolgoztunk mind a ketten. Jó volt látni mindenkit, de ugyanakkor ki is készített egy kissé. Olyan ügyesen le tudok zárni érzelmileg, hogy nem semmit nem érzek, nyílván túl fájdalmas lenne, amikor jelen vagyok. Na de később, vasárnap egész nap szomorkodtam hazafelé, majd egy egész estét végigsírtam, mert hirtelen érezni kezdtem mindenki hiányát, a saját magányomat. Nehéz ez az elszakadás, és bár már egy ideje itt élek, azért én lassan szakadok el, mégha nem is úgy tűnik.
Nemsokára elutazunk, már talán kezdek izgatott lenni, állítólag Bankokban 40 fok van, elképzelni is nehéz, annyira jól hangzik. Aztán januártól újra itt és nagyon várjuk, hogy meglátogass bennünket! Olyan olcsón vannak a repjegyek, nagyon megéri most utazni Trevisoban a lila-rózsaszín géppel. Gyere!
 

Leesett az első hó nálunk. Szép, csak el is olvadt. Nem szeretem a telet, de a havat igen. Egyből kicsalogat játszani és nem is számít, hogy hideg van.
Megünnepeltük Lorenzo szülinapját, sütöttem neki finom meglepi tortát, hiszen a születésnap nem születésnap torta nélkül. Ez az alapelv. Meglepetés volt, de sajnos az illatot kiszúrta, nehezebb meglepni valakit, ha együtt laktok.
kaptam levelet anyukámtól, jól esett nagyon, nekem is írnom kéne, igyekszem, de a munka most elfoglal, talán jobban is mint kellene, de tanulom magam, a határaimat, korlátaimat, talán az előnyeimet is. Sokszor vagyok egyedül, amit szeretek, de már néha sok. Majd beszúrom az órarendemet, hogy érthető legyen hogyan is ragadok itt Roveretoban a kora reggeltől, késő estéig. Magányos vagyok és azt érzem, hogy elvesztem a barátaim. Talán így normális? Nem hiszem. Biztos gondoltok rám néha, de nehezen viselem a távol kerülést. Most inkább mint eddig, valószínű azért, mert most nincs időm nekem keresni, írni, megbeszélni skype időpontot, nem járok haza gyakran, nem tudok és így lassan a feledésbe merülök? Előfordul, hogy emailemre sem kapok választ, nem értem mi történik.
Kicsit keseregtem, előfordul az ilyen.
 

Vasárnap Bolognába látogattam, a fő célom ám nem a városnézés, hanem egy nap eltöltése Tildivel, Zsuzsival és Csilivel. Ők Firenzében voltak munka kapcsán, mi meg Ferraraban, így találtuk a köztes helyet, félúton és fél 10 után nem sokkal találkoztunk az állomáson. Nagyon megörültem nekik, a nyakukba is ugrottam. Sajnos az idő nem tette lehetővé, hogy ráérősen sétáljunk, mert szakadt a drága nagyon, ezért kiültünk egy melegítős fény alá teázni, kávézni, forrócsokizni. Nagyon jókat beszélgettünk, meg aztán kicsit sétáltunk is, Bologna tényleg szép, még ilyen szürkeségben is. Ebédeltünk egyet, aztán, séta, tea-kávé és véget nem érő beszélgetés. Eligazodtunk a térképen is (merre is van az állomás Zsuzsi?), majd elérkezett a búcsú pillanata. Megtapasztalhatták a lányok, hogy Italy sem teljesen jól szervezett, jegyvételnél akadt egy kis gebasz. Majd jött a fájó búcsú.
Tényleg nagyon rossz volt, otthagyni titeket, főleg azzal a tudattal, hogy este együtt fogtok főzni, borozni, majd filmet nézni és tudom, hogy bármennyire is szeretnék, nem lehetek veletek. Most kicsit szomorkodom, még egy-két napig, hogy szokjam a barátaim távolságát és hiányát.
 

Végre kicsit megnyugodtam, belazultam, ami nagyon kellett, mert elég sokat szorongtam eddig azért az órák előtt, amikor nem voltam biztos benne, hogy jó lesz amit csinálok, jó lesz ez az új dolog, amit még sosem csináltam, ilyenek. Volt olyan, hogy az éjjel sem aludtam jól, de mostmár kijelenthetem, hogy 4 hete dolgozom, és magabiztosabb, nyugodtabb vagyok. Persze nagyon kis elfoglalt, a héten 25 órát tanítok, de kezdem élvezni és így, hogy belazultam, sokkal jobban is megy szerintem. Ez a helyzet mostan!!!

Megvannak a jegyek, elkéredzkedtem plusz 3 napra, így december 18-tól január 7-ig távol leszünk és döntöttünk, Kambodzsát járjuk végig. Már elkezdtünk tervezni, főleg Lori, én most kaptam rá, kezdem el is hinni, hogy eljön az a december 18-a. Nagyon izgi lesz, olyan hátizsákos, fefedezős, majd az utolsó 4 napon kis lazítás a tengerparton. Sosem ünnepeltem a karácsonyt, meg a szilvesztert ilyen távol, más kultúrában, nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz. Amikor elkeseredek, arra gondolok, hogy nekünk a tél most 18 nappal rövidebb lesz, töltődünk napfénnyel és felfedezéssel!

 

Nem is említettem, hogy mióta Tildi februárban elvitt jógázni, azóta szerelmese lettem és Lorit könnyen meggyőzve mostmár együtt járunk jógára itt is. Nem ide Trentóba, mert csak 2-3 hónapra lehet beiratkozni, én meg azért szeretném fenntartani azt a jogot, hogy ha esetleg nem tetszik ahogy az oktató tartja, akkor ne menjek. Így most Caldonazzoba járunk, egy könyvtárban vannak az ülések, keddenként 20.45-22.15 között. Igen, jó későn, de nagyon jól lelazít mindkettőnket. Sőt már 3 hete reggelente gyakorlatokat végzek olyan 20-25 percben, meg próbálok kikapcsolni, elmerülni magamnban (meditálásnak is hívhatnám, de még nem tartok ott). Mindenkinek ajánlom, mert feltölt, megnyugtat, teljesen kicserél, jól indul a napom, még a vacak idő ellenére is.
De azért hiányoztok!
 

Hát, ez a ciberkapcsolat rengeteg márcsak ilyen. Megbeszélsz randevút a skype-on aztán nem jönnek a beszélgetőpartnerek. Remélem, hogy csak elaludtak, nincsen semmi komoly probléma.
Nagyon elegem van már a rossz időből, itt már 4 napja megállás nélkül borús és esős idő van, nem szeretem. Napot ide az olasz alpoknak!!!

Munka jó, tényleg sokat dolgozom, meg sokat küzdök magammal, de mindennek az eleje macskaköves, utána majd jön a füves, meg a salakos, majd a beton talaj. Az lesz majd az igazi!!!

Ott voltunk, vasárnap, megnézni a World Press Photo kiállítást, ami meg kell, hogy mondjam elég depresszív egy cselekedet volt. Innsbruck gyönyörű, bár nem volt túl szép idő, a fotók is érdekesek (bár néha nem értem, ez vagy az miért nyerte meg a kategóriát), de nagyon lelket és néhol gyomrot forgattató. Látta valaki otthon? Tudom, hogy Tildi elment, ő nem volt a kiállítástól elszállva.
Kicsit szomorú a világ, olyan keveset tudósítanak a szép dolgokról, pedig azok legalább annyira fontosak, mint amennyire az éhező emberek, a drogért kurvulás, a politikai játszadozások, felkelés, erőszak. Nem gondoljátok?
 

Nem gondoltam volna, hogy megint ennyire fogok örülni a pénteknek, mert a péntek azt jelenti, hogy holnap nem kell korán kelnem. Aludhatok akár délig is, de nem fogok, nyugi. Kimerített ez a hét, mert bár csak 4 napból ált, elég sűrű volt mindegyik. Na de a mai esti két másfél órás kurzusom után bepattanok az autóba és hazáig meg sem állok. Megzuhanyzok, finomat eszem, majd ágyba bújok és olvasok, amíg álomba nem zuhanok.
Hiányzik a magyar nyelv és Te is :-) !
 

Kicsit kimerültem ma, nyolc és fél óra tanítás és reggel kezdtem fél 9-kor és este fejeztem be végül 9-kor. Most megpihenek, de előtte még megyek felszedem a Lorenzot 11-kor az imprós órájáról. Szalad az idő az agyam meg megállt, nem mozog most tovább, de remélem, jól vagy és írsz nekem kis feltöltést magadról. Kíváncsi vagyok, mindig.
Jó éjt!
 

Képzeljétek, megyünk nászútra!!! Bankokba repülünk december 18-án és január 7-én jövünk vissza. Még a teljes programot nem találtuk ki, de Kambodzsa lesz benne sok, meg reményeim szerint egy kis tájföldi tengerpart is.
Úgy tudtuk megoldani, hogy a nyelviskola zárva van december 23. és január 9. között és kértem még néhány napot, hogy hosszabb időre tudjunk elmenni. Nagy az öröm és az izgalom!!! Majd tájékoztatok erről még.

Nagyon jól telt ez az elmúlt hét, avval a boldog tudattal, hogy van munkám és effektíve dolgozom is. Persze voltak fenn és lenn periódusok. Sok órám volt, összesen 18 órát tanítottam, és ezalatt olyan 80-90 új embert ismertem meg, na jó legalábba  nevét és a nyelvszintjét, persze nem mindenkinek, de igyekeztem. Szerintem jó órákat tartottam alapvetően, ilyen ismerjük meg egymást, sokat kommunikálós órákat, hazsnos volt, de néha nagyon fárasztó. Amitől nagyon féltem azok az általános iskola felső tagozatában tartott órák, és a teljesen kezdő csoportom volt. A sulisok sokan vannak 22-26 ember egy osztályban, hagyományos pad elrendezés, hangosak és néha már teljesen érdektelenek. A kezdőknél meg az volt a para, hogy vajon teljesen kezdők-e, ha igen, akkor mit tanítasz nekik, hol kezded és hogyan értenek meg? De megoldódott, sőt egész jól oldódott meg mindegyik. De az igaz, hogy nem szeretek az iskolában tanítani első blinkre sem. De azért nem, mert nekem túl sokan vannak. A kezdők nagyon édesek voltak, és ügyesek is, és tényleg kezdők, de valahogyan megértettek engem.

Újra itt, sajnálom, de nagyon nehéz minden másnap írni a blogomba, főleg azért, mert nem is érek rá annyira. Ugyanis dolgozom mától már órám is lesz. Az órarendem elég össze-visszás, de a lényeg, hogy van munkám. Jövőre majd jobb lesz. Szóval ma fél 6 és fél 7 között lesz az első órám, ami egy PET kurzus, heti kétszer egy óra és májusig fog tartani. Az iskolában lesz még ezen kívül 4 kurzusom: egy teljesen kezdő, egy elementary, egy pre-intermediate és egy intermediate. Természetesen ezek mind különböző könyvekből tanulnak, ami izgalmassá teszi a dolgot azért rendesen. Aztán most 5 héten keresztül egy általános iskola felső tagozatában is fogok tanítani, 5 osztályban heti egyszer-egyszer. A tanárnénijük is benn fog ülni, ami külön izgalmas, mert itt Olaszországban a tanárok nem annyira beszélnek jól angolul. Aztán most 9 órában lesz egy magán helikopter pilótám, akinek aviation Englisht fogok tanítani, mert kell tennie egy operational level vizsgát minden pilótának, kíváncsi vagyok milyen lesz (a szókincsem repülés angolban nem annyira bő). Aztán lesz egy technikumom, 18-19 éves fiúkkal heti 2x2 órában. És még ki tudja mi vár rám???
Izgulok persze nagyon, mert semmit nem tudok még egyikről sem, de minden kezdet ilyen és igyekszem nyugodtan és nem túl magas lécet állítani magamnak, csak olyan elviselhetőt. Köszönöm, akik írtak nekem emailt, meg bejegyeztek a blogomba, hogy bátorítsanak, nagyon jól esett ám! KÖSZÖNÖM, tényleg egy nehéz, magam belebonyolító perióduson vagyok túl és ilyenkor különösen sokat jelent, hogy látom vannak barátaim, akik szeretnek és támogatnak!
 

A nagy hír az, hogy kaptam egy nagyon jó munka ajánlatot. Heti 18 óra tanítás, majdnem havi 1000 euro Roveretoban (néhány kilométerre Trentótól)  részleteket még nem tudok, már hogy kiket mikor és hol tanítok, de nagyon jó kis első munkának tűnik azért. Remélem, ti is velem örültök!!!

Holnap megyek megbeszélni a részleteket, október 25-től május 31-ig szól a szerződésem, de valószínűleg a tervezést már a héten, jövő héten elkezdjük. Nagyon izgulok és még nem igazán fogtam fel, meg persze most azon problémázom, nagy problémagyár vagyok, hogy biztosan jó leszek-e majd, meg ilyenek. A helyi part-time ajánlatot visszamondtam, a csaj nagyon kedves volt, mondta, hogy ugorjak be azért a jövőben hátha tudnak adni ezt-azt. Szóval minden simának tűnik, én mégis kicsit olyan megijedt madárka vagyok, aki nem, vagy csak nagyon nehezen fogja fel, hogy mi a helyzet. Mit szóltok hozzám?
 

Ma itthon maradtam, hogy egy nagyot alhassak, de mar most bajban vagyok, mert nem tudom mivel ussem el a napot, hogy hasznosnak es ugyesnek erezzem magam. Persze a szokasos mosas, fozes, esetleges vasalas tervben van, meg a novenyunk megmentese, de ez nem elegendo arra, hogy betoltse a napom. Mar 2 nyelvkonyven atragtam magam, megvizsgalva, hogyan is van felepitve, hasznalhatom-e majd konnyen a meg nem tudom milyen csoportjaimmal, ezt nagyon elveztem. Tudom, hogy aki olvassa ezt a nehany sort azt gondolja, ugyan mar, ez legyen a legnagyobb bajod, es igen most ez a legnagyobb bajom.

Tanultam sok szepet, okosat a kurzuson es nem akarom elfelejteni, hanem szeretnem gyakorlatba ultetni, de meg nincs kinek, es persze lesz, csak nem tudom mikor es ez a bizonytalansag az amit nagyon rosszul viselek. Kozben meg nagyon hianyoztok nekem, nagyon-nagyon, a porgos vagy nyugis eletetekkel, a szavaitokkal, mosolyotokkal vagy eppen haragotokkal egyutt. Szivesen hazamennek most, de nem akarok egy lehetoseget sem elszalasztani, ha eppen adodna. Kicsit bezartam magam ezekkel a mondatokkal. Es kerdes, hogy olvas-e meg valaki engem kedves barataim, hiszen oly sokaig tavol voltam.

Na de persze van jo dolog is, mindig csak a fokuszt nehez odahelyezni ha ilyen problema fokuszu vagy, mint en. Most lesz nemsokara egy eve, hogy idekoltoztem, hogy egyutt elek a Lorenzoval, ez nagyon szep, meg nagyon jo dolog. Itt az osz, ami szamomara negativ, mert hozza magaval a hideget, de gyonyoru szinekben pompazik a termeszet es napsutesben ez kulonosen szivmelegito. Vannak munkalehetosegek tanitas teren, csak meg varni kell a konkretumokra. Elkeszult a diplomam es mar egy nemzetkozileg is elismert tanitasra jogosito dokumentumom is van, meghozza jo eredmenyu. Ot honapja vagyok feleseg. A csaladunk ket taggal is bovul: Lorenzo noverenek decemberben szuletik a babaja, Elena; az unokatesomnak, Kinganak pedig jovo majusban.

Nincs konkluzio, ez egy szabad csapongasu, ilyen-olyan bejegyzes volt. Aki olvasta hozzaszolhat, ha szeretne.