Ma itthon maradtam, hogy egy nagyot alhassak, de mar most bajban vagyok, mert nem tudom mivel ussem el a napot, hogy hasznosnak es ugyesnek erezzem magam. Persze a szokasos mosas, fozes, esetleges vasalas tervben van, meg a novenyunk megmentese, de ez nem elegendo arra, hogy betoltse a napom. Mar 2 nyelvkonyven atragtam magam, megvizsgalva, hogyan is van felepitve, hasznalhatom-e majd konnyen a meg nem tudom milyen csoportjaimmal, ezt nagyon elveztem. Tudom, hogy aki olvassa ezt a nehany sort azt gondolja, ugyan mar, ez legyen a legnagyobb bajod, es igen most ez a legnagyobb bajom.

Tanultam sok szepet, okosat a kurzuson es nem akarom elfelejteni, hanem szeretnem gyakorlatba ultetni, de meg nincs kinek, es persze lesz, csak nem tudom mikor es ez a bizonytalansag az amit nagyon rosszul viselek. Kozben meg nagyon hianyoztok nekem, nagyon-nagyon, a porgos vagy nyugis eletetekkel, a szavaitokkal, mosolyotokkal vagy eppen haragotokkal egyutt. Szivesen hazamennek most, de nem akarok egy lehetoseget sem elszalasztani, ha eppen adodna. Kicsit bezartam magam ezekkel a mondatokkal. Es kerdes, hogy olvas-e meg valaki engem kedves barataim, hiszen oly sokaig tavol voltam.

Na de persze van jo dolog is, mindig csak a fokuszt nehez odahelyezni ha ilyen problema fokuszu vagy, mint en. Most lesz nemsokara egy eve, hogy idekoltoztem, hogy egyutt elek a Lorenzoval, ez nagyon szep, meg nagyon jo dolog. Itt az osz, ami szamomara negativ, mert hozza magaval a hideget, de gyonyoru szinekben pompazik a termeszet es napsutesben ez kulonosen szivmelegito. Vannak munkalehetosegek tanitas teren, csak meg varni kell a konkretumokra. Elkeszult a diplomam es mar egy nemzetkozileg is elismert tanitasra jogosito dokumentumom is van, meghozza jo eredmenyu. Ot honapja vagyok feleseg. A csaladunk ket taggal is bovul: Lorenzo noverenek decemberben szuletik a babaja, Elena; az unokatesomnak, Kinganak pedig jovo majusban.

Nincs konkluzio, ez egy szabad csapongasu, ilyen-olyan bejegyzes volt. Aki olvasta hozzaszolhat, ha szeretne.