Utunk vegere ertunk. Elkoszontunk szeretett Kambodzsatol, rengeteg minden tortent, nem is lehet leirni, de talan nem is kell ide. De azt csinalhatjuk, sot annak orulnek ha azt csinalnank, hogyha barmi amit eddig leirtam kerdeseket ebreszt bennetek (barmelyik eddigi levelembol), azt feltennetek, mert igy a ti kivancsisaghotok is kielegulni, ha ebredt es en is tovabb solgozhatnam fel nyiltan az elmenyeket.

Tegnap este visszarepultunk Phnom Penhbol Bangkokba Air Asiaval. Legutobb Koh Kongbol irtam azt hiszem, utana tovabb mentunk delre Kampotba es Kepbe, utazgattunk, kicsit lazabbra vettuk a figurat, kicsit megpihentunk, kicsit betegeskedtunk (csak egy kis fajos pocak es hasmenes, enyhe laz), ismerkedtunk tovabb, probaltunk logikat keresni, meg elvezni a pillanatokat. A fovarosban is eltoltottunk 2 napot, erdekes elmeny volt az is. Az egesz utazas egy nagy valtozas sorozat belul, megfogalmazhatatlan, szemet nyito, tanito, kicsit megvaltoztato, de meg mindig sok a munka, amit az elmenyek feldolgozasa okoz, de ez jo kis munka mindkettonknek. Most beszelgettunk, hogy mi is volt, hogyan is ertekeljuk az utat, mit erzunk es megallapitottuk, hogy nem egyszeru megfogalmazni. Azt erzem, hogy belul nyugodtabb vagyok, kozelebb ahhoz ahogyan elni szeretnek. Ertekelodik az eletunk, hogy vajon meddig tart az ut hatasa, vagy vajon megorizheto e ez az erzes. Remelem, hogy igen, mert a dolgok igy annyval egyszerubbnek tunnek. nem szamit, hogy milyen dolgokat (anyagiakat: lakast, kocsit, ruhat, ekszereket, stb) birtokolsz, az elet lenyege ezektol teljesen fugggetlen. Nem jon a vonat, rossz a kaja, es? Elek, van egy szuper ferjem, munkam, barataim, bar messze, de vannak, majd itt is lesznek, azt csinalom, amit szeretnek, nyilvan kovetek el hibakat, de azon vagyok naprol napra, hogy jol csinaljam, emberek kozott vagyok, kapcsolodom, erzek. Ez az igazan fontos: nyitottnak maradni es befogadni, atelni megha rossz is vagy ijeszto, azt latod a vegen, hogy tulelheto minden, amirol azt gondoltam, hogy nem. Felelmek persze vannak, es szembe is jonnek, de azt is be kell engedni, mert akkor latszik igazan, hogy nem is olyan nagy, mint amilyennek tunt, kisebb es neha meg is szeretheto talan. Szoval itt tartok most es nekem is jo lesz ezeket a sorokat olvasni kesobb.
Kerlek, irjatok es kerdezzetek, olyan erdekes lenne megosztani meg tobbet ebbol az annira kulonbozo kulturabol, es ezekbol az ujdonsult erzesekbol. Szamitok ratok es addig is mig hallunk egymasrol nagy oleles tolem es a szakallas Lorenzotol.