Vasárnap Bolognába látogattam, a fő célom ám nem a városnézés, hanem egy nap eltöltése Tildivel, Zsuzsival és Csilivel. Ők Firenzében voltak munka kapcsán, mi meg Ferraraban, így találtuk a köztes helyet, félúton és fél 10 után nem sokkal találkoztunk az állomáson. Nagyon megörültem nekik, a nyakukba is ugrottam. Sajnos az idő nem tette lehetővé, hogy ráérősen sétáljunk, mert szakadt a drága nagyon, ezért kiültünk egy melegítős fény alá teázni, kávézni, forrócsokizni. Nagyon jókat beszélgettünk, meg aztán kicsit sétáltunk is, Bologna tényleg szép, még ilyen szürkeségben is. Ebédeltünk egyet, aztán, séta, tea-kávé és véget nem érő beszélgetés. Eligazodtunk a térképen is (merre is van az állomás Zsuzsi?), majd elérkezett a búcsú pillanata. Megtapasztalhatták a lányok, hogy Italy sem teljesen jól szervezett, jegyvételnél akadt egy kis gebasz. Majd jött a fájó búcsú.
Tényleg nagyon rossz volt, otthagyni titeket, főleg azzal a tudattal, hogy este együtt fogtok főzni, borozni, majd filmet nézni és tudom, hogy bármennyire is szeretnék, nem lehetek veletek. Most kicsit szomorkodom, még egy-két napig, hogy szokjam a barátaim távolságát és hiányát.