Augusztusban drága exlakótársam meglátogatott minket 4 napra, nagyon szuper volt együtt lenni és Till nagyon alkalmazkodó volt. Elmentünk Ferraraban és két éjszakát ott is töltöttünk, a Buskers fesztivál zajlott éppen és sokat sétáltunk, meg zenéltünk is, voltunk zsidó temetőba, ami nagyon régi, és gyönyörű szép. A bejáratnál ki kell tölteni egy papírt, csak úgy lehet bemenni.

Aztán itt volt Ancsa egy másfél napra, nagyon szép időnk volt, így nagy sétákörútra mentünk Vigoloban, ettünk finomat, majd elnéztünk a természet művészetét (Arte Sella) megtekinteni. Aztán másnap Veronáig együtt utaztunk, mert Ancsa repült haza én meg mentem a CELTA kurzusra.

 

Nagyon várom már a következő vendégemet!

Most nagyban ez a projekt és persze nagyon szeretnék dolgozni és ezért elég hatékonyan járom az iskolákat itt a környéken, arra nem készültem fel, hogy mi van, ha ajánlanak valamit, akkor mi a teendő. Így meglepődve ért, hogy kaptam ajánlatokat, persze semmi konkrétat, nehogy könnyű legyen igent vagy nemet mondani. Most váró periódusban vagyok, már egy hete és szerintem számomra ez a legnehezebb. Igen a türelem nem egy könnyű lecke...

Van egy part-time jánlatom az egyik iskoolától, van már szerződés is, amit nem írtam alá persze még, mert közben volt egy másik is, aki meg azt szeretné, hogy exklúzívan csak nekik dolgozzam, persze ha olyan összeget ajánlanak, akkor ez teljesen rendben van. De itt sincs még konkrétum, de lassan lesz és akkor megint hogyan fogok dönteni. Ez a nehéz benne. Az egyik Cambridge vizsgákra is készít fel, amit én nagyon szeretek és értékelek, a másik egy másik vizsgarendszerben hisz. Az egyik Trentoban van, a másik Roveretoban. Aztán egy harmadik megint egy más világ, teljesen más módszer és Bolzanoban van, de persze mindenre először igent kell mondani, aztán ügyesen módosítani. Oda szerdán megyek interjúra...

Szükségem van egy HR-esre!!! Denisza!!!!

Sziasztok, visszatértem, de ígérni már nem is merem, hogy gyakrabban fogok írni vagy ilyenek. Persze most kellene mesélnem, hogy milyen is volt a kurzus, de nagyon nehéz elkezdeni. NAGYON JÓ, az biztos. Megismerkedtem nemcsak szuper kis módszerekkel, amiket gyakorlatban ki is próbálhattam, hanem kedves emberekkel is. Ettől függetlenül, most elég erős a honvágyam, nagyon hiányoztok.
Kicsit olyan elveszettnek érzem magam, ami normális, mert a 4 hét pörgés után most nagy a nyugi és most nekem kell körbe szédelegni és munka után nézni, elhitetni másokkal, amit néha még én sem hiszek el, hogy hipi-szupi tanár vagyok és megéri alkalmazni. Persze voltam már az összes létező nyelviskolában itt Trentoban, a környékén, még Bolzanoba is elmerészkedtem. Akadnak ajánlatok is, persze semmi konkrét, ami azért megnehezíti azt, hogy objektíven döntést hozzak akármirőlis.

Na, hogy a kurzusról is szóljak néhány sort, mennyivel jobb lenne ezt beszélgetve tenni valakivel az anyanyelvemen :-) , hétfőtől, péntekig tartott reggel 10-kor kezdtünk egy 3 órás blokkal (persze volt szünet is ezalatt), ahol nekünk tanított valamit az éppen jelenlevő tutor (Paul vagy Roger). Ez a 3 óra roppant gyakorlati fokuszú és nagyon jól szervezett volt, sok pár és csoportmunkával. Aztán volt egy ebédszünet, sokszor nem volt időnk enni, mert az utolsó simításokat végeztük a tartandó óránkra. Majd fél 3-tól 2 órán át 40 perces vagy 60 perces blokkokat tartottunk az első 2 héten a középszintű, az utolsó 2 héten pedig alapszintű csoportnak. Természetesen ezek azr órák megfigyelt órák voltak (a két tutor közül az egyik hátul ült és jegyzetelt, pipált, stb.) Aztán egy-másfél órán át visszajelzést kaptunk, illetve adtunk is egymásnak. Nagyon hasznos volt ez a része a kurzusnak. Aztán a 19.04-es vonattal, fél 9-re Trentoba, majd Lorenzo vezetésével 9 előtt Vigolo Vattaroban voltunk. Napi 4 óra utazás, de megérte. Ja, a kurzus Veronában volt.

Szerencsére, jó értékelést kaptam, Pass B-t, amit az össze ember közül akik a kurzust elvégzik, 25 % kap, ami azért nem rossz eredmény. Örülök neki, de persze ahogy mindig megvannak a kérdések a kis fejemben.

Jövő héttől elkezdem a kurzust (CELTA) Veronába. Minden nap nagy utazás vonattal, meg lesznek kialakult szokások egy hónapra biztosan, ez remélhetőleg elősegíti az integrációmat. Reggel 10-kor kezdődik és délután 18.15-kor van végr. Hülye időpontban, mert így pont lekésem a vonatot, amivel fél 8-ra Trentóba érnék de nem lehet módosítani sajnos. Így majd fél 9-re érkezek meg, szegény Lorenzonak majd addig csinálnia kell valamit, futni esetleg és akkor együtt megyünk haza olyan 9-re odaérünk és még kaját is főzünk. Aztán én készülök a következő napra. Minden nap lesz olyan rész a nap elején, amikor diákok vagyunk, aztán meg a délután nagy részében olyan is, amikor mi tanítunk, nagyon gyakorlati alapú, amilyen az egyetem nem. Két angol fickó: Paul és Roger leszenek a képzők, nagyon kíváncsi vagyok, izgulok is hogyan fog menni, hiszen a gyakorló tanításomból nem sok jó emlékem maradt. Na de majd most!!!
Szóval biztosan kevesebbet fogok jelentkezni, de hétvégi skypeolásra kapható vagyok ám!!! Bár a hétvégéken meg írni kell esszéket...ajjajaj. A tanulásnak valóban soha nincs vége!
 

A múlt héten sok hivatalban voltunk, hogy elintézzünk dolgokat, meg lássuk mihez mire van szükség. Áthelyeztük a rezidenciámat ide Vigolo Vattaroba, ami nagyon szuper abból a szempontból, hogy így van orvosi ellátásom, meg hivatalosan is ügyködhetek. Voltunk a munkanélküli hivatalban, megyek pénteken interjúra (ma mentem volna, de nem készültem fel a tegnap este miatt, így odébb toltuk péntekre). Lesz majd kurzus, amin lehet, hogy részt vehetek ingyenesen, majd októbertől lehet érdeklődni. Megérdeklőstük hogyan lehet az érettségit elfogadtatni, az is hasonlóan bonyolúlt eljárás a diploma elismertetéséhez, de megoldható, de haza kell mennem papírokat gyűjteni, meg lefordítani sok mindent, aztán ha minden megvan, akkor izsgáznom kell olasz irodalomból és olasz nyelvből. Fontos, hogy meglegyen ez is, így muszáj leszek. Nagyon várom.

Hétfőn megérkezett a kártyám, az egészségbiztosításos,  amin rajta van az adószámom is, evvel már tudok venni az automatából cigarettát, nem mintha ez a vágy vezáérelne, de ez vicces. A házi orvosomat Carlonak hívják, persze személyesen nem találkoztunk még, meg ismerve mennyire gyakran járok dokihoz, egy jó darabig nem is fogom látni őt. Tegnap meg megcsinálták az olasz személyimet, nagyon vicces, még emésztgetem azért. Bár most szívesen beszállnék kártyaszerzési versenybe, ez olyan izgalmas játék.

Canyoning tegnap nagyon szép volt, de a víz az nagyon hideg, biztos, hogy 10 fok alatti. De gyönyörű hely a hegy belseje úgymond, nagyon szépek a zuhatagok, jó volt nagyon. Kellett sokat sétálni, meg mászni a vízeséseknál lefele, de nagyon izgalmsa kis dolgo ez is. Megint nem féltem, csak egyszer amikor két nagy kő között kellett lemerülni és nem tudtadhattad, hogy alatta mekkora a víz, mennyit leszel nem levegőn, nekem meg tudod klausztrofóbiám van, de végül megcsináltam. Szépséges volt, de egy kicsit most orrfújós vagyok.

Tegnap voltunk két évesek is Lorenzoval, szép kis nap volt. Canyoningból hazatérve aludtunk egy nagyot (korán kellett kelni), majd kísérletezgettem a konyhában az esti vacsorához. Túrós batyut csináltam, meg valami zöldbabos húsos rakott cuccot tejföllel, el kellett használni, mert a végén volt már a szavatossága. Kibontottunk egy nagyon jó bort és két évvel ezelőtti skype beszélgetéseinket olvasgattunk, édes volt, meg az első itt tartózkodásom képeit néztük meg. Lorenzo főzte az első fogást: paradicsomos-padlizsános tésztát, az is nagyon finom volt. Egyszóval két évesek lettünk! Hurrá!

SZóval kedves Till, exlakótárs is meglátogatot minket, nagyon szép időnk volt, még az utolsó nyári napokat élvezhettük ki. Nyugis ittlét volt, sokat sétáltunk, gyönyörködtünk a természetbe és fotóztunk. Lesznek majd felrakva képek, de majd később, mert sok minden történik azért (ld. a következő bejegyzésekben). Voltunk hegyet nézni, tavat nézni, Ferraraban a Baskers fesztiválon sétálgatni. Persze hoztam a formámat és elfelejtettem direkten kommunikálni, hogy 2 napot ott fogunk aludni, pedig azt hittem igen, de mégsem. Till hősiesen tűrte a változásokat és láthatóan tényleg jól mulatott! Ez a kép még Pécsett készült rólunk, de azért iderakom.

A tanegységeimet gépelgetem be egyesével, mert ha szeretnék itt tanítani, el kell hogy ismertessem a diplomámat és az egyetemeknek kell az összes tárgy, amit elvégeztem, jegyekkel, címekkel, az összes programjának a leírásával, persze olaszul. Angolul írom meg egyenlőre, aztán majd nekiesek olaszul is, nagyon izgalmas feladat ám. Ma reggel túl ölelgető volt az ágy, nem mentem futni, pedig ki akartam próbálni, hogy milyen ha a héten minden nap megyek, de ez a próbálkozás kudarcba fulladt, nem baj, a minden másnap még benne van a játékban :-)

Igen, annyi minden történt mostanában, meg az van, hogy nyáron mindig gyorsabban telik az idő, sokkal gyorsabban telnek el a napok és valahogy minden szebb. Igazi nyárpárti vagyok, sajnos a tél negatív hatásai (sötétség, hideg) nem segítenek abban, hogy szeressem, hiába szép a táj ha esik a hó, na mindegy.
Szóval elkezdtem önkéntesként dolgozni egy szervezetnél, akik értelmi fogyatékos felnőtteket tanítanak meg dolgozni, ilyen repetatív dolgokra, hogy esetleg később el tudjanak helyezkedni majd a munka világba. Itt van erre lehetőség, mert a cégeknek például bizonyos létszámú dolgozó felett kötelező foglalkoztatni fogyatékosokat is. Az esküvőn adott gyertyákat is ők csinálták. Szóval itt voltam már, meg most a héten még 2x megyek, velük együtt dolgozom, néha beszélgetünk, hol megértem, hol nem. Ma nem ment annyira jól az olasz, gondolom egy fejlődési lépcső előtt vagyok. Legalábbis, anno még Angliában ez volt, mielőtt fejlődtem nyelvileg, előtte egy hatalmas visszaesést tapasztaltam.

A rafting szuper volt, a legérdekesebb az volt, hogy nem volt félelem érzetem, bár igaz, hogy a víz sem volt annyira magas,  iszonyatosan élveztem minden percét. Először négyen (Kata, Gábor, Lorenzo és én) egy vezetővel mentünk le a szakaszon, majd ketten Lorenzoval egy másikon, meglepően jól ment, végül a harmadik alkalommal az első utat csináltuk meg kettes kenuval. Aztán Katáék voltak itt két napot, nagyon jól telt, szép helyeken voltunk, sajnos Lorenzo nem jött, mert dolgoznia kellett, de nemsokára szabad már. Katáék remek társaság voltak, sokat nevettünk, meg beszélgettünk, sajnáltam, hogy szerdán továbbmentek Ausztriába, még kipróbáltak egy másik folyót is. Az út is jó volt Szlovéniába, mert motorral mentünk és annyi szép dolgot láttunk, a természet igen gyönyörű errefelé is. Ezen a linken elérhetőek a képek is. Sajnos nincs kép rólunk a folyón, mert a szervezők bénák voltak és a vendégekről nem csináltak képet, csak magukról. picasaweb.google.com/nagy.rita/RaftingWithLorenzoKataAndGaborAndTheirStayInItaly#
 

A hétvégén is voltunk motorozni, tóban fürdeni, meg egy nagyon különleges eseményen vettünk részt. A kis falunkban, Vigolo Vattaroban a főtéren volt egy 400-500 fős gyertyafényes vacsora, élő zenével, csodálatos volt az, hogy egy hely, ahol minden nap keresztül mész, hogyan alakul át egy bensőséges, még szépségesebb vacsora hellyé. Képek hamarosan...

Persze már megvan néhány napja ez a link és bocsánat, hogy majd 2 hónap után rakom fel a képeket, de így sikerült. Vissza kell rázódjak az internet világába!
Szóval a helyszín a gyönyörű, vadregényes Favignana, egy pici sziget Szicília nyugati részén Trapani és Marsala között. Olyan pihenni vágyó, de vadtermészet imádóknak ajánlom, mint mi. Olyan az alakja a szigetnek, mint egy pillangónak és emiatt szépen két részre válik. Az egyik részét, a síkabbat bebicikliztük az első teljes nap. Persze hozzá kell tenni, hogy az első megérkezős napon, nem csináltunk mást, mint aludtunk és ettünk. Be miért is? Hétfőn hajnali 4-kor indultunk el Bratislava repterére, mert a fapados gépünk korán indult, majd megérkezvén Trapaniba (ami nem is Trapaniban van, de ezek a fapadoak márcsak ilyenek), buszra szálltunk és 40 perc alatt kiértünk a kikötőbe. Itt következett egy másik 45 perces hajóút, így olyan 2 óra felé megérkeztünk a desztinációra, kaptunk a szobánkba érve pezsgőt, meg friss gyümölcsöt, aztán egy nagyot ebédeltünk és aludtunk, majd ébredés után vacsora. Tehát az első teljes nap gyönyörű, rendezetlen és még nem "kitakarított" strandokat fedeztünk fel, itt-ott megálltunk pihenni, olvasni, fürdésre csak kísérletet tettünk ugyanis a víz még május végén nagyon kis hűvös volt. Másnap kis robogót béreltünk és a sziget másik felét fedeztük fel, jártuk be. Az ebédünk az isteni helyi kenyér volt, ami szezámmagos. Megmásztuk a kb. 362 méteren levő építményt, gyönyörű volt onnan a lelátás. Sokat beszélgettünk, pihentünk is azért :-) és írtunk a Nikáéktól kapott kis füzetecskébe emléket. Egyszer meg is merültünk a habokba, Lorenzo belevetette magát, én meg kislányosan olyan 10 perc alatt el is merültem. Isteni volt, de hideg...
Majd csütőrtőkőn délután vissza Trapaniba, bár csak pénteken mentünk, de olyan korán, hogy a szigetről nem tudtunk volna kiérni a reptérre, így Marsalaban aludtunk, ez a városka közelebb van a reptérhez. Visszafele stop Pozsonyba, gyönyörű. Itt a link, most mennem kell, mert megy a buszom. Csók.
picasaweb.google.com/nagy.rita/HoneymoonFavignanaAndBratislava#

Akkor ahogyan ígértem a képek az unokahúgakkal töltött délutánról, estéről link formájában, hogy mindent megnézhess :-) picasaweb.google.com/nagy.rita/MontainsAndNieces#. Izgalmas volt a hétvége megint, Pénteken a Lorenzo szülei aludtak nálunk, mert másnap mentek az unokahúgok szüleit váltani a hegyekbe. Szuper kis vacsora volt, sokat beszélgettünk, meg megmutattunk képeket a nászútról, amiket ezennel feltöltök a netre, link mindjárt érkezik, lehet, hogy egy gyors bejegyzést szánok neki. Már olyan régen volt, de tényleg szuper volt. Szóval visszatérve a hétvégére, szombat reggel korán indultunk, kicsit később mint a szülők, hogy Valerie-t a motorboltos hölgyet jó kedvében találjuk és sok kedvezményt adjon nekünk a vásárolni vágyott motoros dzsekire, nadrágra, kesztyűre, mert fő a biztonság!!! Így is lett, jó kedvébe találtuk és mindenből kaptunk 25 % kedvezményt, köszönjük Valerie. Nem hiába gondolkodtam reggel, hogy mit vegyek fel hozzá :-)
Aztán persze elmentünk az IKEÁba Ferrara fele, matracot venni az extra vendégnek, mert most csak két kényelmes hely van nálunk, de a matraccal eggyel növelni tudtuk a fogadásra képes létszámot. Persze találtam szebbnél-szebb szalvétát is, mint mindig. Aztán, hogy teljesen kinyírjuk magunkat (eközben persze majd 40 fok volt :-)) elmentünk a bevásorlóközponba Ferraraba, hogy akkor vegyünk ajándékot egy kedves barát születésnapjára, akivel este találkozni fogunk, de szerencsére találtam egy felsőt is a kedves Bori esküvőjére ahhoz a nagyon szép szoknyához, amit Julcsitól turkáltam el tavaly szeptemberben a turi bulin.
Este beszélgetés a Lorenzo barátaival, hajnali 2-ig, nagyon meleg volt, így olyan három fele sikerült elaludni, majd többszöri felkelés után azért csak aludtam 11-ig. A délelőtt rengeteg fotóalbumot böngésztünk ét, mert a Lorenzo szüleinek szeptemberben lesz a 40 éves házassági évfordulójuk és arra azt találtuk ki, hogy egy róluk szóló albumot fogunk adni nekik. Nagyon izgalmas a készülődés és még rengeteg időnk van, de augusztus végéig nem megyünk Ferraraba és most ők nem is voltak otthon, könnyű volt eltávolítani közel 100 fotót. Jó nagy album lesz!
Majd kisebb rokon látogatás, akiket nem láttunk még az esküvő óta, és nem is voltak ott, kedvesek voltak nagyon. Este pedig szuper kis koncert: Micah P. Henson a ferrarai kastély belső udvarán, gyönyörű környezet, nagyszerű hangulat, teljesen kattant figura. Képeünk is készült vele, de nem rakom fel, mert nem tudok kicsinyíteni képet, valaki javasolhatna egy programot, mert ami volt, abbahagyta a kicsinyítést, nem tudom milrt, ez talány marad...
 

Szerdán voltunk a Lorenzo tesójának a családját meglátogatni, mert itt vannak a közelben nyaralni. Gyönyörű helyen, 1600 méter magasságban egy házat bérelnek, aminek hatalmas kertje van. Az egyik oldalról az egyik (Latemar) dolomit hegység,  a másik oldalról a másik (Catinaccio)  szolgál gyönyörű látványnak, eszméletlen szép helyen vannak. Játszottunk a kertben, felfedeztem, hogy tudok mégis olaszul, legalábbis megértettek a gyerekek. Elmecntünk egy másik gyönyörű helyre a közelbe, házi szörpöt inni és ott készült joghurtot enni, fenséges volt. Voltak ott állatok, tehenek, bika, lovak, disznók, liba, tyúk, kakas és társai, nyuszi is. A gyerekek nagyon élvezték, folyamatosan etették az állatokat, a teheneket főleg, akiknek a fülében ott lógott a nevük, nagyon édes volt a látvány. Láttunk kis tehenet szopizni is. Készítettem képeket is, majd felrakom a Picasara és belinkelem. Aztán persze együtt vacsoráztunk egy étteremben, ahol isteni hús volt (pedig tudjátok, hogy nem vagyok egy hús fun) meg grillezett zöldség és egy játszótér, így nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is csodásan érezték magukat! Megyünk még egyszer, amíg ott lesznek, jó volt együtt lenni!

Múlt vasárnap korán keltünk, mert elhatároztuk, hogy megmásszuk otthonról indulva a Marzola hegyet. Ez a túra, fantasztikus volt, bár voltak pillanatok, amikor nem tudtam, hogyan fogok feljutni, vagy ha már feljutottam, akkor hogyan fogok lejönni. 1000 méter szintkülönbség, csak hogy érthető legyen, hogy nem fizikailag vagyok ennyire lerobbanva :-), annyira megérte. A csúcs egyik oldaláról rálátsz Vigolo Vattaro-ra, a kicsi falura, ahol élünk, a tóra, ahol az azt megelőző nap mártoztunk, és más településekre; a másik oldalán pedig Trento terül el a völgyben több száz méterre tőled. Eszméletlen gyönyörűséges!
Lefelé meg olyan meredek volt az út eleje, hogy inkább másztam az első 1-2 km-t kézzel, lábbal a kövekhez tapadva. Aztán annyira elfáradtam a koncentrálásban, meg a testem megtartásában, (pedig a tábor után versenysúlyomat kellett csak cipelni), hogy inkább háttal mentem lefele, kevésbé fájt, bár így nem annyira láttam. A legjobb azonban az volt, hogy háztól-házig sétálhattunk, hazaérve bedöntöttünk rengeteg vizet, meg egy sört, amitől Lorus el is aludt, én meg mielőtt 2 órás álomba merültem, az erdőben már normális lejtőn haladva szedett virágjaimat helyezgettem bele 3 különböző vázába, na de azok még ma is díszítik a lakást!!!
Képek hamarosan a Picasan, link érkezik, csak lassan...

Múlt szombaton végre lejutottunk a tőlünk tényleg 5 percre (kocsival) lévő Caldonazzo tóhoz és pancsoltunk benne, meg hamar megszáradtunk benne, ezért újra pancsoltunk :-) Már tavaly szerettünk volna, de persze azon a hétvégeken, amikor itt voltam, akkor az időjárás kissé lehűlt, így sosem sikerült a mártózásig eljutni. Na de most!!! Képek hamarosan :-)

Köszönöm a támogatást a blog olvasóktól, nagyon örültem, jól esett, hogy még velem tartotok. Hát, nagyon szép a nyár is itt: minden olyan búrjánzóan zöld, hihetetlen szép. Tegnap voltunk futni és eszméletlen dolgok mellett haladtunk el: hol egy kiwi fa, vagy saláta kert mellett. Olyan szerencsésnel érzem magam, mert ilyenekért tényleg megéri élni. Na persze sokminden másért is, például a férjecske mosolyáért, meg a szép szeméért. Meg sok ezer dologért: a táborban a libuskák nevetéséért, a jó csapatmunkáért, a sok megerősítő, támogató szavakért. Szuper kis turnus volt úgy általánosságban, de nagyon jó kis házam is volt, édes nagy lányok és belevaló cimbik!!! Kicsit hiányoznak, de tudom, hogy mindig közünk lesz kicsit egymáshoz, sok élmény köt össze, szép ez így és nagyon jó is!

Kicsit sűrű volt ez az eltelt 6-7 hét. De nagyon készen álltam rá azt hiszem. Bori is büszke rám, ebben biztos vagyok, de most azt is elmondhatom, hogy én is büszke vagyok magamra, ez azért mindennél fontosabb. Azt hiszem az elmúlt hónapok alatt készültem fel erre a sűrű időintervallumra. Jó volt. A felkészülés is meg az egész élménygörgeteg.
Igyekszem visszatérni és írni a blogra, bár kis bátorítás jót tesz, ha maradt még olvasóm :-) !
Kedvenc képünket feltöltöm ide: az esküvőről és egy a nászútról.

Üdvözlet minden nem lemorzsolódott olvasómnak. Nagyon sűrű időszak volt, ezért nem írtam. De hát úgyis tudjátok! ÖSSZEHÁZASODTUNK LORENZOVAL!!! Teszek is fel egy képet ide, hogy itt is friss információk legyenek rólam, rólunk.
Az esküvő gyönyörűséges, volt, nagyon nagyon jól éreztük magunkat és nagyon boldogok voltunk és vagyunk azóta is!
Sok nagyon jó kép van és teszek is majd fel, meg írok a nagy napról, de még szerdáig sűrű a program: államvizsga...
Köszönjük mindenki támogatását, szeretetét, mosolyát, ránk gondolását! Olyan jó ilyen nagyon boldognak lenni!!!

Márcsak három hét és két nap és eljön a nap, a herceg az oltár elé vezet és feleségül vesz. Ez mind szép és az a nap is az lesz, de maga ennek a mondatnka a herceges része annyira egyszerűnek tűnik, pedig nem az. Bár lehet, hogy csak az ilyen túlbonyolító tyúkoknak mint én, nem az. Komoly dolog, az első és egyben utolsó alkalom arra, hogy minden szerettünk egyszerre egy helyen legyen és velünk együtt örüljön, ünnepeljen, vígadjon! E

Képzeljétek, itt is nyílik az orgona! Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy van itt is orgona, pont akkor vettem észre amikor azon gondolkoztam, hogy mikor is szaglászhatnám meg azt. Szóval itt is lehet anyáknapjázni! Bár itt a második vasárnap ünneplik, furcsa...
Szombaton nagy Trentó túra volt, biciklivel meg gyalog. Felemntük a Dos dombra és lenéztünk a városra, nagyon szép volt, kellemes idővel, kis szellővel. Aztán vasárnap meg elvitt motorozni, egész nap motoroztunk és közben annyi finom illatot szagoltunk, nagyon jó volt.
Érezni lehetett a virágzó almafának, néhol a trágyának, az erdőnek és úgy nagy általánosságban a természetnek az illatát!!! Voltunk egy hegyi tó mellett, ahol sikló repülőztek emberek, pár méterre érkeztek le mellettünk, klassz lehet ott fenn a magasból lenézni. Aztán elmentünk Arco-ba, ami a Garda tóhoz közel van, egy szép városka, várrommal egy magas domb tetején. Persze ezt is megmásztuk, nagyon szép volt, képeket majd linkként beszúrok valamikor, ha lesz időm, de most amit biztosan feltöltök, azok a gyönyörű tavaszi virágok lesznek, amiket fotóztam, főleg neked drága Éva, de szeretném mindenkinek a lakásába küldeni a tavasz színeit, parfümös illatát, játékosságát.

Most látom, hogy milyen régen nem írtam. Remélem, kedves olvasóim, azért nem mondtatok le teljesen rólam. Egyszerű ám nektek, hiszen én nem tudom ki, mikor olvas. Pedig olyan kíváncsi vagyok ám! Szeretném tudni, hogy ki kattint rám nap mint nap, ahogy én a kedves Schafer családra!

Mindketten jól vagyunk. Én kicsit terheltebben, mint általában, Lori kicsit alergiásabban, mint rendszerint. Most kicsit nehezbben viselem azt, hogy nem vagyok független. Nem személyemben, hanem inkább anyagilag. Meg most keresem újra a helyem, szakdolgozat előtt is beállt ez, meg alatta is egy másfajta, a mostanit meg ki kell alakítani. De már dolgozom rajta. Kicsit bekorlátozom magam a gondolatok sűrű hálója befonja az agyam és nehezen mászok ki a saját fejemből. Most röviden ennyi, írok majd még.
Pusszantás mindenkinek!
 

Köszönöm mindenki e-maillel, képeslappal, üzenettel, élőszóban, tettel, gondolattal nekem adott támogatását! Nagyon kellett. Voltak olyan pillanatok, amikor kétségbe voltam esve, de a végén már biztos voltam benne, hogy be fogom fejezni. Nem volt egyszerű, de halálosan nehéz sem. Összesen 82 oldal lett, persze függelékkel meg minden és szép fekete ruhát kapott meg fehér betüket!
Márcsak az államvizsga van hátra! Kérdés persze, hogy hajlandóak-e júniusi időpontot adni nekem, de nagyon reménykedem azért. Szóval hátra van a készülés, nem annyira vonz ez most persze, de már tényleg mindjárt megcsináltam. Diplomás leszek, hurrá!!!

Igen, volt még egy látogatónk, nagyon örültünk neki is és szerencsénk volt az időjárással is, mert mindhárom nap gyönyörű napsütés fogadott minket, így lehetett korlátlanul mászkálni, várost nézni és sokat beszélgetni.
Megérkezésekor elmentünk Bergamoban, hiszen ott van 5 percre a reptértől és igen csinos a látványa. Felmentünk funiculare-vel (sikló) magas Bergamo-ba, és nyakunkba vettük, minden sarkon egy-egy szép épület fogadott minket, szűk utcák és nagy terek váltakozása. Majd, hogy kicsit feltöltődjünk, beültünk egy teára egy kis Bar-ba, aminek volt lenti beülős része, valami csodaszép volt. Olyan mint egy kis labirintus: először az étterembe találtuk magunkat, mert nem mondták, hogy balra le. Besütött a nap, szép terítő az asztalon, bor fókuszú díszítés, nagyon meleg és barátságos. Majd jelezték, hogy a másik irányba le, ott sem kellett csalódnunk. Habár a kiszolgálás nem a legalaposab volt, de ugyanakkor nagyon figyelmes: kaptunk 3 csokoládé bonbont mindketten a tea mellé. Képekkel is szolgálhatnék, de Erika gépe Sony és a memóriakártya nem a megszokott SD kártya, így a számítógépem nem tudta olvasni. De majd megkapom őket áprilisban, majd akkor!!!
De azért van most is képem, mert drága volt és küldött nekem néhányat, ezeket fel is töltöm iziben. Szóval Bergamot elhagytuk olyan dél felé és hazafelé hajtva megálltunk Veronában is, hamár útba esik, ne hagyjuk ki gondoltam, pláne abban a szép időben. Főtér, majd Aréna, meglepődés, hogy tényleg mennyire jól terjed itt a hang, énekeltünk Himnuszt, meg hallottunk Britney Spearst és Rod Stewart is fellép majd júniusban azt hiszem.
Szóval aztán a nagy napsütésben meg is éheztünk és a gyönyörű Piazza Erbe-n ültünk le egy jó kis olasz lasagnat enni, miközben a nap az arcunkat sütötte és a kis verebek és nagy csúnya galambok közeledtek morzsáért. Isteni volt!
Indulni kellett, mert Lori munkaideje a végére járt és szerettük volna és ő is szeretett volna csatlakozni. Igen, de a parkolóház fele Erika (a bűnös nő!!!) meglátott egy nagyon szép, kecses cipőt. Én meg (a másik bűnös!!!) mondtam neki, hogy ha ennyire tetszik neki, próbálja fel, nem is volt drága (32 Euro). Igenám, de közben én is körbenéztem (nem szabad, nem szabad- de hiába mondogattam magamnak) és találtam egy nagyon édes fekete magasszárú bőr cipőt, pont olyat, amilyet már régóta szerettem volna esős napokra, mert minden cipőm egyébként átázik. Ez sem volt annyira drága (48 Euro) és engedtem a csábításnak, felpróbáltam! Természetesen gyönyörűen passzolt mindenhol, kicsit kemény volt a bőr, de az úgyis felpuhul majd viseléskor mondták nekem. Szóval áldozatnak estem és a keresett kis pénzemből (hiszen hetente 2 órát is adok) megvettem a cipellőt. Azóta se vettem le :-)
Végül Trentóba értünk, de már nem néztük meg, mondtam Erikának hagyjunk valamit holnapra is, egyetértett. Így hazamentünk, főztünk és megkaptuk a meghívókat, amit Erika hősiesen idehozott otthonról, nagy volt az öröm, ő már kapott is egyet! De nemsokára beindul a kiosztó körút, áprilisban, amint hazamegyek és leadtam a szakdolgozatot!

 Másnap Trentó körút volt, kései keléssel, nagy reggelivel. Szerencsénk volt, mert most volt a piac, és ez mindig nagyon szinessé teszi a várost. Sokat sétáltunk, fagyiztunk a főtéren, napoztunk közben, katedrálisoztunk, ilyenek.
 Este pizza a szomszédos faluban, én most szolidan egy salátát ettem, vigyázni kell a formáimra, jön az esküvő tudjátok...
Vasárnap pedig a cél Moena volt, nagy séta a hóban, majd Malgában joghurt evés, körbe csupa-csupa magas példányai a Dolomit-hegységnek, és persze az elmaradhatatlan napsütés. A túra közben egyszer rossz útra tévedtünk, de ezt nem tudtunk még, amikor egy hegyi patakhoz értünk, ami félig be volt fagyva, így átkelni lehetett, de nem könnyen, csak óvatosan, odafigyelve. Persze nekem sikerült majdnem elmerülni a jéghideg forrásvízben, de nem zavaró ez, hiszen a cipőm (nagyon strapabíró, átázhatatlan túra bakker) mindent túlél. Lori tudta, hogy mi a tuti nekem :-)
Aztán másnap Erika elment, és vissza kellett rázódnom abba, hogy az élet nemcsak a szórakozásból, hanem néha (főleg ha nem vagyunk biztosak magunkban vagy nem teljesen akarunk valamit) olyanból is, ami nehéz. Most már sikerült megint koncentrálni, de minden nap veszélyes rám nézve, ki tudja, ma hogy fog menni...Szurkoljatok, az segít! Éljen a szakdolgozás!

HELP, I need somebody!

HELP, not just anybody!

HELP, I need my friends!

H     E      L      P     !     !     !      H      E     L     P     !     !      !

Igen, elkezdtem írni a szakdolgozatomat és nagyon izgulok, így ha bárki szeretne támogatni lelkileg, akkor írjon nekem az elkövetkező 1 hónapban. A határidő április 7-e, amikor megyek haza le is kell adjam!!! Szurkoljatok!!!

Szóval voltunk otthon, igen és nagyon kis elfoglaltak, de főképpen ügyesek voltunk. Voltunk a Barabás villában, ahol az esküvő lesz, volt egy nyílt nap, amikor minden be volt rendezve és mindenkivel a dekórostól, a hely irányítójától kezdve mindenkivel tudtunk beszélni és döntéseket is hozni. Megvan a menü, az italcsomag és az asztalok elrendezése is fix már. Van egy-két apróság, amire figyelni kell, de alapvetően, rendben vagyunk. A dekóros nemsokára küldi az ajánlatot. Nagyon kis szép lesz szerintem, meg egyszerű, pont ez tetszik nekünk, reméljük, mindenki más, aki jelen lesz nagyon jól fogja magát érezni ezen a helyen.
Kicsit családoztunk, meg előtte végre hallhattuk Dórát énekelni, kicsit táncoltunk is, remek volt. Hétfő újabb út: először a varrónőhöz, majd még egy kis igyekezés anyagot találni a ruhába (a nagy anyagokat már megvettük együtt, ez a mell alatti részen lesz), találtunk és nagyon szépet találtunk. Aztán grafikus Gábort látogattuk meg, szép terveket csinált, hamar ki is választottuk a számunkra legszimpatikusabbat és kisebb módosítást kérve  avval is megvagyunk, sőt a papírt is kiválasztottuk. Nagyon izgulunk, hogy milyen lesz majd kézbe fogni, mert Erika, kedves barátnőm, aki most érkezik, fogja kihozni nekünk, hogy itt már elkezdhessük szórni. Magyarországon majd áprilisban fogok szórókőrutat tartani, de akinek nem tudom személyesen odaadni, annak majd, előre is elnézést, postán leszek kénytelen küldeni.
Aztán kedves Ancsánk segítette a hivatalos ügyintézést érvényessé és zökkenőmentessé tenni. Jöttek a furcsa kérdések, meg a furcsa előadásmód hivatali oldalról, ezt néha nehéz volt nevetés vagy összenézések nélkül kibírni, de azt gondolom ügyesek voltunk. Köszönjük Ancsa!!! Most már hivatalosan is elindult a házassági hacacáré. Éljen!
Majd felkértem kedves Borimat, hogy legyen a tanúm az esküvőn, szerencsére el is fogadta, így mostmár itt is rendben vagyunk. Vacsiztunk egyet a nagyon cuki norvég vőlegényével (ők augusztusban házasodnak!!!) és édes kislányával, majd hazamenünk pakolni.
Kedden pedig még egy futam a varrónőhöz, aki egy nap alatt rengeteget haladt a ruhával, nagyon szépen alakul, már a saját anyagból is ki volt varrva a ruha, nemcsak a bélésből. Anyukám is ott volt, láthatta. Végül ebéd és végre hazarepültünk. A jegyünk extra olcsó volt, összesen 60 euróból megvolt mindkettőnk jegye Trevisoba repültünk és láttam Velencét felülről, nagyon szép volt.