Igen, nem akart megállni, folyamatosan esett a hó. Vigolo Vattaroban olyan 50-60 cm hó biztosan leesett az elmúlt két hét alatt. Nagyon szép, de más kicsit nyomasztó az állandó csapadék. Tegnap az eső esett és mivel meleg volt, a hó egy része el is olvadt, most pedig úgy tűnik, hogy végre kisüt a nap!!! Rajtam már a fényelvonás látszott: nyűgösség, álomkór, ragadó rosszkedv. Na de most...
Közben mi otthon voltunk egy napra, hazavezettünk egy kis előkarácsonyozásra, mert most ugye mi nem leszünk se Hungaryban, se Italyban Karácsonykor. Bocsánat, hogy nem szóltam, de nem lett volna időnk találkozni. Péntek este (4-én) érkeztünk és vasárnap reggel már vezettünk is hazafelé, mert hétfő reggel már dolgoztunk mind a ketten. Jó volt látni mindenkit, de ugyanakkor ki is készített egy kissé. Olyan ügyesen le tudok zárni érzelmileg, hogy nem semmit nem érzek, nyílván túl fájdalmas lenne, amikor jelen vagyok. Na de később, vasárnap egész nap szomorkodtam hazafelé, majd egy egész estét végigsírtam, mert hirtelen érezni kezdtem mindenki hiányát, a saját magányomat. Nehéz ez az elszakadás, és bár már egy ideje itt élek, azért én lassan szakadok el, mégha nem is úgy tűnik.
Nemsokára elutazunk, már talán kezdek izgatott lenni, állítólag Bankokban 40 fok van, elképzelni is nehéz, annyira jól hangzik. Aztán januártól újra itt és nagyon várjuk, hogy meglátogass bennünket! Olyan olcsón vannak a repjegyek, nagyon megéri most utazni Trevisoban a lila-rózsaszín géppel. Gyere!