Itt ujabb kalandok vartak minket a mai napon. Tuktukra pattantunk
kedves Lizsi nevezetu soforunkkel es bejartuk a kornyeket: ket
templomot lattunk, egy altalanos iskolaban, tanultunk sokat a rizsrol
es lattuk a napon szaritando paprikakat, voltunk a killing cave-nel, a
Khmer Rouge periodus alatt, ez egy 4 evnyi diktatora volt Pol Pot neve
alatt, rengeteg embert kiirtottak, foleg az ertelmiseget egy marxista
agrar orszagot akart letrehozni, durva egy tortenet, szoval ennel a
barlangnal az emberek kezet hatrakotottek, majd egy bambooaggal
fejbevertek hatulrok es ledobtak a melybe. Volt barlang a noknek,
felnott ferfiaknak es persze a gyerekeknek is. Lattunk rengeteg
csontot, betort koponyat. Beszelgettunk egy buddhista szerzetessel,
aki elmeselte hogy 3 evig kereszteny volt, majd nagyon rossz eletet
elt: ivott, dohanyzott es egyszercsak nagyon beteg lett. Senki nem
maradt mellette, segitett csak egy szerzetes, akit nem is ismert. Ezek
utan, 10 eve o is szerzetes lett es azota nagyon sok projektben benne
van, hogy segitse a helyieket. Angolt tanit es iskolakat epit
adomanyokbol, persze mi is hagytunk egy kis hozzajarulast, remelem
hallunk felole, megvan az email cime nekem. Aztan voltunk
konyvesboltban, amit ne europainak kepzeljetek el, hanem olyan
egyszerunek, mindefele dolog van benne es lattam angol nyelvkonyveket,
mint a Headway es egyebek (nyelvtani gyakorlokonyv, szokincs
fejleszto, igazabol minden) masolatban, kicsinyitett A5-os verzioba,
hihetetlen es szines volt, 2 dollar. Maskepp, az eredetit nem tudnak
megvenni itt es az angolra nagy szukseg van. Nem birtam ellenallni es
vettem egyet en is, nagyon mokas ez nekem.
Tobbszor voltunk egy helyen, ami Gecko Cafenak hivnak, innen
kolcsonoztuk a biciklliket tegnap es osszebaratkoztam az egyik itt
dolgozo fiuval, Szokaijal. Jokat beszelgettunk, dolgozik es kozben
egyetemre jar angolt tanulni. Nagyon kedves, keszult egy prezentaciora
a suliban, ami ma volt es jol sikerult, arrol kellett meselnie tiz
percben, hogy mi az az 5 fontos doloog az egyetemen amitol sikeres
lesz. Nagyon szep dolgokat mondott, kis tiszta lelek. Ma elmentunk
elbucsuzni tole es ez a bolond gyerek ajandekot szeretett volna nekem
adni, mert kedves voltam hozza, mondtam, hogy ez nem szukseges, de
szerette volna kifejezni a szeretetet azt hiszem,. Kaptam tole egy
salat, gyonyorusegeset. Szerettem volna emleket hagyni neki, ezert
odaadtam neki a dobokockamat, ami nekem fontos mindig velem van egy,
mert lehet vele jatszani barmikor ha kitalasz egy gyors tarsast. Neki
adtam es oszinten remelem, hogy szerencset hoz neki.
Voltunk a regi vonatallomason es sikerult szerintem, egy-ket jo kepet
csinalnom. Rengeteg a gyerek es akarmerre mesz mindig integetnek es
mondjak, hogy hello vagy bye. Te meg viszont.
Az iskola egy erdekes elmeny volt,e gy nagyon egyszeru altalanos
iskolaba vitt minket Lizsi, ahol 3 terem van, de most egyben folyt
csak oktatas. Mig a tanar tanitja a 30 gyereket, a tobbi 60 az udvaron
jatszott, aztan csengo (ami egy fem keret egy fem bottal) es csere. Ez
az iskola. Vannak padok, meg rajzok a falon, Kambodzsa terkep, amit a
gyerekek rajzoltak. Sok gyerek vett korbe bennunket, nevettek, mi is
veluk.
Megszoktam itt, az elejen nehez volt, nem szerettem itt, de mostmar ok
itt. Ido kell nekem, neha sok, hogy magamra talaljak az uj
kornyezetemben, de most megyunk tovabb Kompong Chhangba egy masfel nap
erejeig. Nagyon kivancsi vagyok, reggel 7-kor indul a buszunk.
Kalandra fel!