Leesett az első hó nálunk. Szép, csak el is olvadt. Nem szeretem a telet, de a havat igen. Egyből kicsalogat játszani és nem is számít, hogy hideg van.
Megünnepeltük Lorenzo szülinapját, sütöttem neki finom meglepi tortát, hiszen a születésnap nem születésnap torta nélkül. Ez az alapelv. Meglepetés volt, de sajnos az illatot kiszúrta, nehezebb meglepni valakit, ha együtt laktok.
kaptam levelet anyukámtól, jól esett nagyon, nekem is írnom kéne, igyekszem, de a munka most elfoglal, talán jobban is mint kellene, de tanulom magam, a határaimat, korlátaimat, talán az előnyeimet is. Sokszor vagyok egyedül, amit szeretek, de már néha sok. Majd beszúrom az órarendemet, hogy érthető legyen hogyan is ragadok itt Roveretoban a kora reggeltől, késő estéig. Magányos vagyok és azt érzem, hogy elvesztem a barátaim. Talán így normális? Nem hiszem. Biztos gondoltok rám néha, de nehezen viselem a távol kerülést. Most inkább mint eddig, valószínű azért, mert most nincs időm nekem keresni, írni, megbeszélni skype időpontot, nem járok haza gyakran, nem tudok és így lassan a feledésbe merülök? Előfordul, hogy emailemre sem kapok választ, nem értem mi történik.
Kicsit keseregtem, előfordul az ilyen.