Már néhány napja, de nagy örömmel ünnepeltük meg Lorenzo 35. születésnapját. Kora reggeli születésű, így már reggeltől indítottuk az ünneplést. Kedden otthon maradtam (november 25. Szerda-a születése napja), egyébként is ramatyul voltam (ööszeszedtem valami náthát) és sütöttem neki egy tortát. Piskóta alap, majd tetejére jó sok túró (nagyon szereti és itt nem lehet kapni), majd gyümölcs koszorú és zselatina a legtetejére. Reggel meggyújtottam neki sok sok gyertyából kirakott 35-ös számot, az asztalra tettem. Felette virított a már jóval előre elkészített vagyis az eredeti Üdvözlégy otthon átalakításából született Buon compleanno felirat. ÉS..ami külön nagy öröm volt, hogy kedden megérkezett a stufa, vagyis a kályhánk is, így szép tűz lobogott mellettünk és jó meleg (20 fok) volt otthon.


Majd elementünk este, munka, iskola és futás után egy étterembe Trento gyönyörű főterén. Nagyon finoman főznek itt, ilyen számomra különlegességeket. Előételnek sajtokat kostóltam lekvárba és mézbe mártogatva (mennyei), majd egy olyan főételt, ami valamilyen hal és rák összecsavarásából született. Az van, hogy nagyon rákaptam a halra. Nagyon szeretem. Múlt héten főztem is póréhagymás, lacacos szószt a tésztára, az is nagyon jó lett. Lori pedig kelkáposztába csavart apró borjúfalatot, majd másodiknak gnoccit, ami sajttal készült radicchio szószban, sajt forgácsokkal. Ezek az olaszok, tudják, hogy mi az az étel!!!
Az ajándék és egyben az úticél: Bécs. Majd az új év legelején.

Eltelt jó sok idő, hogy írtam, de nem a kedvem ment el az írástól, ne aggódjatok hűséges olvasóim, hanem csak időben szűkölködtem. Most azonban visszatérek és elég sok minden van a fejemben, amiről írni szeretnék!

Nagyon jó volt otthon találkozni kedves barátokkal, családtagokkal. Akiket láttam, azoknak nagyon köszi, hogy ráértek, a többieket meg remélem legközelebb láthatom. Mikor is lesz a legközelebb??? Karácsony tájékán. Úgy néz ki, hogy 24-én megyünk haza és 1-ig maradunk. Ami bár nem sok idő, de lehet, hogy a szilveszteri buliban (remélhetőleg Jodánál) együtt tudunk majd örömködni, jót mulatni.
Sok-sok mindent intéztem ám el otthon: körbejártam a honnan milyen papírt kell beszerezni ahhoz, hogy egy olasz férfihoz hozzámehessek, megtudtam, hogy ezek a papírok meddig érvényesek és mikor szerezhetőek be és be is szereztem a legalapabbat (születési anyakönyvi kivonat).
Próbáltam esküvői ruhákat, drága nagyon babaváró Évával, akinek itt is szeretném megköszönni mindenfajta támogatását. Nagyon sok szép ruhába bújtam bele, az egyikben a bálba készülő Hamupikőkének, a másikban törékeny kisasszonynak láttam és éreztem magam. Az a kérdés, hogy most mi is lesz, kölcsönzök vagy varratok? De azt hiszem a varratásnál maradok, mert olyan jó ha csak az enyém. El sem hiszitek, hogy a ruhák amíg fel nem veszed őket, nagyon soknak tűnnek, már díszítésre. Aztán amikor belebújsz, akkor látod csak, hogy mennyire nem az, hanem hogy kellenek azok a hímzések, gyöngyök! Hatalmas élmény volt!
Találkoztam a konzulensemmel a szakdolgozatom kapcsán, beszélgettünk, ellátott tanácsokkal, ötletekkel, így könnyebben haladhatok tovább ezen a vonalon. Bár a leadási határidőt nem tudom, nem tudják még az egyetemen.
Voltunk három napot Hévzen, ami nagyon jó volt, tényleg élveztük. Az idő nem volt annyira kedvező, annak ellenére, hogy azt jósolták, és a korai sötétedés miatt sajnos kevés óraszám volt, amit a környezet gyönyörködésével lehetett tölteni, de így is sikerült fürdeni a  hévízi kinti nagy tóban. Szuper volt november közepén kinti vízben pancsolni,a tavirózsák mellett úszkáni.

Másnap biciklit béreltünk és eltekertünk Keszthelyre, bementünk a Festetics-kastélyba, meg az alatta levő Bor múzeumba. Érdekes és nagyon drága élmény volt, de megérte, ritkán megyek be régi kastélyokba...


Majd kifele jövet konstatáltuk, hogy Lori biciklijének a hátsó kereke valami vagy valaki miatt teljesen leengedett.

Így nem tudtunk tovább tekerni a parton, hanem sétáltunk egyet és visszatoltuk a bicit pont sötétedés előtt vissza is értünk vele.

Aztán egy kis spa áztatás és szauna és a svédasztalos vacsora, ami miatt végig úgy éreztük magunkat, mintha folyamatosan tele lenne a pocakunk és gurítani lehetne minket. Ez a teltség érzet csak hétfőre múlt el.

Aztán hazafele beugrottunk Szigligetre, megnéztük annak a gyönyörű középkori várnak a maradványait, ha az idő is úgy akarta volna, csodálatos kilátásunk lett volna a Balatonra, na jó, így sem panaszkodom. A képek, remélem tetszenek.


Szerencsére sikerült találnom egy programot, amivel le tudom kicsinyíteni a képeket, így könnyebb a feltöltés és a gépeteknek is gyorsabb az oldalletöltés. Van egy kép az autóról, ami azért volt különösen vicces, mert nem tudtam róla, hogy az, és előtte még sosem vezettem szervó nélküli autót. Nagy volt a meglepetés, amikor próbáltam elindulni és csak tekertem, tekertem izomból a kormányt. Van egy távoli kép a váras képeknél róla.
November 25-én volt Lorus szülinapja, majd mesélek, mi minden jó történt, meg írok az olaszom fejlődéséről, és azt is megosztom veletek, hogyan lett meleg nálunk. Végre!!!
 

Itthon volnék és milyen tevékenyen is telnek a napjaim: ma kérdőíveket gyűjtöttem be, könyveket adtam, írtam körbe, övtáskát visszaszereztem és mág csak fél 1 volt. Most Tildike ágyán csücsülök, várom a UPC bácsit, hogy megoldja a problémát az internettel. Persze mióta kihívta őket, rendesen működik minden, ez annyira tipikus. Fáj valamid, nagy nehezen ráveszed magad, hogy elmenj vele orvoshoz, megbeszélesz egy időpontot, aztán mire elkerülsz hozzá, nincsen semmi bajod sem, ugyanez a helyzet most is. :-)

Vicces volt a repülőn találkoztam két ismerőssel, örültem neki, mert már régen nem láttam őket. Ilyenkor érzem csak, hogy milyen kicsi is a világ...

Furcsa itthon így semmi konkrétat, csak intézkedőset csinálni. Hiányzik Lori. Furcsa volt éjjel, mert kerestem az ágyban egy pillanatig, amikor felébredtem az éj közepén, de aztán hamar leesett, hogy hol vagyok és csak mosolyogtam egyet. Na jól van megyek is, lesz egy randim Eszterrel, végre hallok is másról, érdekel mi történik veletek kedves közeli barátaim, írjatok, ha tehetitek.

Csütörök este egy fantasztikus dokumentum film volt a moziban, nagyon megható és durva, ha tehetitek nézzétek meg, itt van a weboldal thepriceofsugar.com, ahol többet olvashattok az egészről. Azon a szigeten játszódik, ahol Haiti és Dominikai Köztársaság helyezkedik el. Haiti az egyik legeslegszegényebb ország a világon ezzel szemben Dominikai Köztársaságon rengeteg a cukornád és rengeteg turista megy oda, kicsit jobban megy nekik. A cukornád ültetvények egyik legnagyobb tulajdonosa a Vicini család, akik az ültetvényükre haiti munkásokat hoznak, a papírjaikat elveszik, kis barakkokban (mint a kényszermunkásoknak Auswitzban) rakják őket, fegyveres őrök vigyáznak rájuk, és nem kapnak pénzt, csak utalványokat, amit egy helyen tudnak beváltani. Természetesen a munkások dolgozni akarnak jönni, és Haitiban akik összegyűjtik ezeket az embereket az ültetvényekre, munkát ígérnek nekik és jó fizetést. Persze miután megérkeznek oda, a papírjukat elveszik és azok nélkül esélytelen, hogy akármelyikük hazajusson még egyszer. Ide érkezett egy pap, Christopher Hartley (itt olvashattok ròla: en.wikipedia.org/wiki/Christopher_Hartley), aki Teréz anya mellett szolgálta a szegényeket és próbált segíteni a haiti munkásoknak. Természetesen a pénz és a hatalom, ami a Vicini család kezében összpontosult, hosszú évek munkájával elérte, hogy a Vatikán elmozdítsa a papot innen, aki jelenleg Etiópiában próbál segíteni. Hihetetlen dolgokat csinált azalatt az évek alatt, amit itt töltött. Persze többször kapott fenyegetőlevelet a családtól és a dominikaiakat is ellene tudta az emberek lefizetése és a média által (aminek egy része szintén a család kezében összpontosul a másik része, pedig nem kívánja elveszíteni a család támogatását) uszítani. Azzal a kikiáltással, hogy a pap védi a haitiaiakat, őket segítette, nem a dominikaiaknak. Közben a dominikai család hozza oda ezeket az embereket dolgozni, és nem biztosít számukra élhető életkörülményeket. Nyílván az uszítás nem volt olyan nehéz dolog, mert a két ország között jelentős feszültség és ellentét van egyébként is.

Hayley atya elérte, hogy az őrök ne viseljenek fegyvert. Állami pénzből (az első alkalom, hogy haitiaiak segítésének céljára adtak pénzt) építetett kis házakat, amiknek egy részét a haiti munkások kapták. Ugyanebből a forrásból konyhát építetett, ahol napi egyszer a gyerekeknek normális ebédet tudnak adni, így megoldva, hogy legalább napi egyszer tápláló ételt kapjanak. Kijárhatnak a barakkból, bár papírokat nem kaptak, így nem mehetnek messzire, mert egy ellenőrzés esetén nem tudnak mit felmutatni. Fix összegeket kaptak, vitt oda orvosokat, megvizsgálták és ellátták a gyerekeket, felnőtteket. De már nincs ott, ki tudja, hogy most mi van ezekkel az emberekkel.
Kérlek, ha tehetitek a cukrot is a fair trade helyeken vegyétek, a lista az előző oldalon! Mi ma vettünk etiópiai kávét a Mandacarù Fair Trade boltban Trento-ban. 

Sőt, ma voltunk (minden második szombaton van Trento-ban) a bolha piacon. Nagyon szép dolgok vannak, tényleg olyan, mint otthon a Pecsában. Bár nincsen annyi ruha, sőt…de csodás dolgok vannak, mindenféle a kávédarálótól a tányérokon át a lámpásokig. Vettünk három apró dolgot: egy szép kör alakú fém tálcát a kávé felszolgálásához, aztán egy másikat, ami nagyon retró, olyan 60-as, 70-es évekbeli, majd egy nagyon cuki papucsot, olyan Tirol stílusút. Mindössze 6.50 –ért.

Aztán most itt van Lori apukája, Claudio és egy ezermunkás férfi, Antonio. Elhozták Lorinak az egyik szekrényét Ferraraból, amit kicsit másképpen kell összeállítani. Most jól is jött neki ez a munkalehetőség, mert ukrán és nem kap normális munkát. Mi lesz velem??? Nagyon szimpatikus egyébként és kedves. Főztem, de csak nagyon egyszerűt lehetett, mert Claudio nem szereti az újdonságokat, így gombapaprikást csináltam, amit tésztával fogunk enni. Tegnap sütöttem is, megsütöttem a torta di grana saracino-t, amiről meséltem nektek hétfőn, képet is mellékeltem. Nagyon finom lett!

 Az van, hogy nagyon fog hiányozni a Lori, már olyan jól megszoktam az itt töltött napokat, a ritmust, furcsa lesz visszaállni egy másikra megint egy hétig. Tildinél fogok lakni, édes volt és befogadott. Azért annak örülök, hogy látni foglak titeket, meg a tesóimat, a családomat. Meg lesz rendesen tennivaló is. Találkozom a témavezetőmmel is, meg hivatalokba fogok menni, hogy megtudjam nyitva vannak-e a két ünnep között a hivatalok, ahonnan papírok kellenek az esküvőhöz, fogorvos, kozmetikus, könyvtár, antikvárium, ilyenek… 

Remélem, ha nem is találkozunk, de legalább beszélünk, most, hogy otthon leszek, a számom, aki még nem tudja az újat: 06-70-281-6630. Csók.    

 Minden nap, amikor megnyitom a blogot rájövök, hogy ma is címet kell adnom neki, ilyenkor mindig bajban vagyok, mert nem mindig tudom, hogy mi is legyen ez. Ezért elhatároztam, hogy az első gondolatom fogom leírni. Kedves pszichológus társak, kérem, az elemzést mellőzni! :-)

Sok érdekes dolog történik, képzeljétek el, hogy már két óránk is volt Cristinával. Tudjátok, ő az a lány, akivel exchange tanítást csinálunk. Nagyon érdekes csak angolul tanítani az angolt, semmi magyart nem tudsz használni és érdekesek a szótanulásban vétett félreértések pont emiatt. Ő egyébként is tanít egy iskolában külföldieknek nyelvet Trento közelében. Vicces amikor nem értjük egymást. Neki is nehéz megszólalnia angolul, ez így pont kiegyenlített, aminek örülök. Annának köszönhetően a nyelvtanom jobb olaszból, mint neki angolból, de azért így is van mit tanítani nekem. Voltam suliban is kedden és szerdán. Kedden a Lorenzo volt a tanár, persze nem az én kedvesem, hanem egy másik. Kicsit lassúak az órák, de jó érzés, hogy egyre többet értek meg abból, amit beszélnek. A tegnapi órán nem voltak a csaj tanárok, nem szeretem őket, hanem Francesco tartott órát, aki a recepciós. A 90%-át értettem annak, amit ő mondott, szuper, nem?
Flörtölnek is az olaszok, kaptam egy nagyon kedves ajánlatot Lorenzotól (tanár), hogy menjek el vele meginni egy sört, szívesen beszélget velem. Mondtam, hogy erre van már egy kedves lány, akivel nyelvet exchange-lünk, de akkor meghívott a diploma leadási partijára. Mondtam, majd meglátjuk. Eléggé meglepődtem, ha legközelebb rákérdez, mondom neki, hogy szívesen, de ugye nem baj, ha a vőlegényem is jön? :-) Na jó, azért jól esett a kis hiú mindenemnek. Persze Lori féltékeny volt mikor elmeséltem neki, ezért többet nem mehetek kedden órára, de nem baj, majd valahogyan túlélem...(persze csak hazudtam most az utolsó mondatban hihihihi)
 

A mai érdekesség, amit találtam itt a nagy letöltögetések közben az az alábbi:
appleblog.blog.hu/2009/11/11/biciklin_is_tolhetjuk_az_iphone_t.
Biciklisek előnyben és a jó, hogyha nincs iPhone-od, akkor is használhatod mp3-as vagy 4-es lejátszód feltöltésére tekerés közben is. Tipikus, hogy csak a nagy reklám felülettel rendelkező dolgok jutnak el az emberekhez. Itt van egy másik link, ami egy korábbi ugyanilyen tipusú dolog, csak nem a Dahon terméke, sőt lehet, hogy a Dahon másolta le az egyik bejegyzés szerint legalábbis.
bike2usb.uw.hu/
Ezek a lopások... Pont azon gondolkodtam, hogy ez a Madonna is milyen durván csinálja. Nagyon szeretem, de az biztos, hogy nincs túl jó hangja és nem gondolom, hogy valóban írt volna gyerekkönyveket és a saját számainak sem nagyon hiszem, hogy ő a szerzője. Biztos akad valaki, akinek a munkáját megveszi és esetleg a sajátjaként adja el. Mindenki jól jár: hiszen ha a valódi író írná azokat a meséket vagy dalszövegeket, akkor örülhetne ha egyáltalán kiadnák őket, így pedig milliós, ha nem milliárdos példányszámmal megy el a cucc, hiszen a Madonna neve alatt fut és gondolom, ő is jó kis pénzt zsebel be. Nem biztos, hogy így van, de lehetne akár. Tudom, lehet, hogy túl sok időm van agyalni...

Ez pedig egy kislányról szóló link, aki nagyon sokat hapcizik már két hete és nem tudnak segíteni neki az orvosok egyenlőre, szar lehet eléggé:
tv.repubblica.it/mondo/12mila-starnuti-al-giorno/38943

Most nemrég voltam a helyi piacon, mindenféle dolog van: virágog (rengeteg), zöldségek, gyümölcsök, konyhai cuccok és ruhák. Sőt van ilyen turis szerű is, nem valami nagy durranás, de azért jó volt dobálgatni egymásra a göncöket. Ha hazamegyek egy turiba mindenképpen be kell, hogy menjek. Nincs semmire szükségem, de körbejárni, megfogni az anyagokat, nagy élmény ám!!! Alább egy kép, ez a főtér tele volt árussal, majd ha eljöttök és éppen nem dolgozom és csütörtök van, megmutatom.

 
Ma este megint lesz egy film a moziban a múlt hetihez hasonlóan, a mai a cukorról fog szólni, nagyon kiváncsi vagyok. Ebben a hónapban mindegyik csütörtök lesznek ilyen témájú filmek a moziban, a jövő heti éppen a kenyérről, de arról sajnos le fogok maradni. Itt van a web oldala ennek a műsor sorozatnak, hátha valakit érdekel:
www.mandacaru.it

Utoljára pedig egy link, amin az általunk nagyon imádott Vinicio Caposella koncertjéből láthattok képeket, hangulatokat, az a koncert, amiről korábban írtam, hogy februárban Lorival mi is voltunk.
tv.repubblica.it/copertina/lo-show-di-capossela-in-dvd/38981
 

Még helyek, ahol lehet fair trade kávét kapni, e-mailben kaptam az infót, gondoltam, meg is osztom veletek.
Arriba Taqueria Mexican Restaurant, VI., Teréz körút 25; http://www.arriba.hu
Hunyadi Kisvendeglo, VI., Hunyadi ter 10; http://www.hunyadivendeglo.hu/
Kiado (downstairs in the restaurant), VI. Jókai tér, 3
Siraly (Fair Trade teas) VI., Király utca 50; http://www.siraly.co.hu
Toldi Cinema (Fair Trade teas) V., Bajcsy-Zsilinszky út 36-38
Maria Vendeghaz (Bed and Breakfast) in Perkupa
Miss Tee Teabolt (Ady Endre utca 32, 1. emelet ,Székesfehérvár) http://www.misstee.hu/index.html
Mives Kavezo (Miskolc)
Teátrum Kávézó és Teaház in Kecskemét (Kéttemplom köz. 4)
Hajrá kávésok, igyatok sok-sok kávét itt!!!

A mai nap nagyon gyors leszek, mert nemsokára kezdődik a nyelvórám és mennem kell. Viszont ma végre begépeltem egy interjút és ez jó érzés, holnap még egyet és így tovább... Szóval a mai napon, hagyom a képeket beszélni a szombati St. Genesio-ban töltött túránkról és a ma reggeli Vigolana-ról, döbbenetesen szép.

 












































































 
















Azok a Dolomit-hegység részei ott a távolban, gyönyörű hófehér csúccsal. Az alatta levő is, de sajnos a hegy nevét nem tudjuk 100%-os biztonsággal megmondani és most nincs időm megkeresni, de szép, nem? :-)



























Szerintem, ő is gyönyörű, hát nem???





























Na ez a gyönyörű a Vigolana, minden reggelem nagyon változatos látványa, ahogy látjátok, már havas a teteje, pedig csak 2100 m magas.


















 

Szép estét vagy jó munkát nektek, rohanok.
 

A mai bejegyzés rövidebb lesz, mind gondolnátok, hiszen ma sok dolog van ám. Például végre interjúkat gépelek be, meg elküldtem a CV-met sok helyre: nyelviskolákba (hátha valahol CELTA nélkül is kellek :-)) és a Create-Nethez, ami már tegnap említettem. Sajnos csak ma tudtam elküldeni, mert mára érkezett meg a harmadik ajánlásom. Nagyon szép dolgokat írtak rólam az emberek, kicsit mindig elérzékenyülök, mikor olvasok, persze, hogy igaz amit írnak, azt nem mindig könnyű elhinni, na de nem kezdek bele a lelki mélységeimbe zuhanni, hanem írok inkább valamit, ami ma fél 7-kor fogalmazódott meg az ágyban, amikor az álom már kiment a szememből: azon gondolkodtam, hogy milyen érdekes, ahogyan alszunk Lorival. Olyan bensőséges, mert mindig valamilyen testrészünk érintkezik a másikkal még akkor is ha teljesen más irányba van a fejünk és a testünk, akkor általában a fenekünk ér össze. Vagy a lábfejemmel érintem, ő meg a lábujjaival. Szép volt nagyon, ma reggel én oldalt, ő is oldalt és a keze átölelt, én meg a hasára raktam a kezem, szívesen felvenném videóra egy teljes éjszakánkat és megnézném, hogyan és mennyit mozgunk alvás közben.

Virág: tavaly együtt ültettünk egy virágot, ami pontosan az ideutazás közben kezdett el virágozni és most már szépen lassan nyílnak ki a kis bimbók. Itt a kép a tavalyi állapotáról. Most kicsit gyérebb, ritkásabb a növény maga, az ágai eltávolodtak egymástól és alul nincsen rajta levél, nem tudom, hogy mit lehetne tenni vele, hogy szebb legyen. Ha ehy virágszakértő olvassa a blogomat, akkor írja meg akár kommentben, akár emailben, mert nagyon szeretném tudni.

 Már korábban írtam, hogy 15-én hazamegyek és otthon leszek 20-ig, amikoris Lorival megyünk el Hévízre szülinapot ünnepelni (az övét) és áztatni magunkat. Úgy volt, hogy a tesóm kölcsön tudja adni az autóját, de sajnos valami nagy gubanc van a kocsival, nem túl biztonságos vezetni, amíg meg nem szerelik, így az utazásunk most kicsit anyagilag megnehezedett, mert a kölcsönzés azért kerül egy-két forintba. A segítségeteket kérném abban, hogy ha esetleg van nektek ismerős autóbérbeadó vagy valamilyen ötletetek arra, hogyan tudnánk olcsón  autót használni ezen a 3 napon, akkor írjátok már meg. Nagyon köszönöm.

A harmadik ígért dolog egy nagyon jó dukumentum film ajánlása volt az etióp kávéról és a kávé termesztés és termesztők alulfizetettségével kapcsolatosan. Múlt hét csütörtökön láttuk ezt Lorival a moziban (Fekete arany-Black gold), és nagyon elgondolkoztató. Vessetek egy pillantást a linkre, az előzetesre, megért:
blackgoldmovie.com
Maguk a termelő Etiópiában egy csésze kávé árának 1 %-át kapják meg, amikor tényleg rengeteget dolgoznak, szeretik amit csinálnak és hihetetlen körülmények között élnek. Tényleg nem arra vágynak, hogy a jó nagyvilág, különösen az USA segélyeket adjon nekik, hanem, hogy lehetőséget, hogy az ő kávéjuk is olyan árjon kelljen el, ami fair. Ahogy a bácsi mondja: "Trade is more important to us than aid!" De hát tudjuk, hogy az USA-nak és az EU-nak nem érdeke gazdaságilag, hogy akár afrika kereskedelmét támogassa, hiszen ezzel az övét növelné és a sjátját csökkentené. Mit tehetünk mi?
A film után volt egy beszélgetés, amin ott volt Frans van der Hoff, aki az egyike azoknak, akik a Fairtrade ötletét kitalálták és az egész folyamatot elkezdték (ez az ún. méltányos kereskedelem). Jelen volt még egy termesztő Mexikóból is. A film után velük beszélgettek és ezt a példát hozta Frans a vásárlók erejére utalva: valamelyik nagyobb városban megbeszélték, hogy 20 vásárló bemegy egy kiválaszott boltba, egymás után és egy fair trade-s mexikói kávét fog keresni (természetesen ez nem volt a boltban). A negyedik ilyen vásárló után az eladó bement a főnökhöz és elmesélte neki, hogy 4-en is ezt a kávét keresték, aki erre azt válaszolta, hogy nem baj, majd ha 8-10 ember keresi, akkor lépni fog. Mivel elég sokan keresték a kévét néhány héttel az eset után lehetett kapni azt a kávét abban a boltban. Csak bátorítani tudok mindenkit, hogy ha teheti vásároljon fair trade termékeket, de hogy ezt hol lehet tenni otthon? Nem annyira egyszerű. Volt egy bolt régen a Váci utcában, de az bezárt. Ahogy most itt a neten utánanéztem, létezik egy online fair trade bolt, ahol lehet rendelni termékeket: tea, kávé, csokoládé, tisztítószer vagy a bioboltokban lehet ezeket még kapni, így tudtok bármit is tenni segíteni. Néhány link itt, ahol a Fairtrade-ről tudtok olvasni, angol is magyar is:
en.wikipedia.org/wiki/Fairtrade_certification
fairtradecenter.hu

Hajrá! Csók mára.

Már két hete vagyok itt, voltam már itt ilyen hosszú ideig egyszer: tavaly karácsonykor. Most ez teljesen más: nem kell számolgatni, hogy hány napom van még a szerelmemmel, hangolni magam a visszautazásra, sőt azon sem kell agyalnom, hogy miként is lehetne megállítani az órát és maradni vele a végtelenségig. Ez nagyon jó érzés. Bár vasárnap hazamegyek, az sem ugyanaz az érzés lesz. Nagyon fog hiányozni, de tudom, hogy jön ő is nemsokára és ami a legjobb, amellett, hogy nagyon jó lesz áztatni magunkat, az az, hogy első alkalommal fogunk együtt utazni a Bergamo-Budapest járaton! Ti is hiányoztok, és nagyon örülök, amikor valaki ír magáról, hogy mi is történik éppen vele, hogy van, olyan, mintha kicsit együtt lennénk egy finom tea vagy bor mellett és mesélnél magadról, a munkádról, a pletykákról, az életről. Sokat gondolok a Bátor Tábor iroda dolgozóira, mit is csinálhatnak, Andira, aki a munkámat viszi tovább, hogy éppen mivel is lehet elfoglalt, a hangulatra, a táborokra. Na jó, elég a nosztalgiából...

Pénteken otthon maradtam, mert  dolgozni akartam a motivációs levelemen egy munka megpályázásához. A Create-Net vezérigazgatója mellé jelentkeztem asszisztensnek. A kezdetleges olaszom miatt lehet, hogy nem sok esélyem van, de legalább próbálkozom. Előírás volt a magas színtű angol, sőt mindent angolul kértek be, három referencia levél, CV és a motivációs levél. Majd értesítelek a fejleményekről (titkon bízva abban, hogy megkaphatom, mert olyan készségeket kell használni, amit rendezvényszervezőként megtanultam használni. Néztem angol nyelvtanári állást is, de sajnos egy egyetemi diplomával (oké mégcsak majdnem egyetemi diploma :-) ) a fenekemet törölhetem ki,  a nyelviskolákban úgy tűnik mindenhol a CELTA (Cambridge - Cerificate in English Language Teaching for Adults) szükségeltetik, ami nagyon jó lehet egyébként, meg is csinálnám szívesen: otthon intenzíven 4 hét alatt, napi 8 órában lehet megcsinálni a kurzust az Inetrnational House-ban mindössze negyedmilió forintért. Itt a közeli Veronában pedig 1500 euroért 6 hónapon át minden pénteken 10 és 18 között. Nagyon gondolkodom, van valami ismerősötök, aki belém fektetne egy kis pénzt??? :-)

Szombaton jöttem reggel ügyesen olaszra, és megint elkeseredve mentem el, mert nem értem miért nem beszélnek lassabban, hogy jobban értsük és hogy miért adnak üzleti olasz mondatokat alap szinten, amikor ez nem egy business course. Na mindegy, kicsit elpityeredtem magam, aztán már túl is voltam a dolgon, majd ma megyek a középszintű órát megnézni, remélem, nem fognak megenni!!! Voltunk egy nagyon szép helyen sétálni, közel Bolzano-hoz, az a neve a kis helynek, hogy St. Genesio és olyan 1100 m magason van. Ott már esett egy kis hó, nagyon szép kis séta volt, képek majd holnap! Olyan szép színek, olyan messziről sokszor mintha egy festőpalettában lennének összekeverve, nehéz elmondani. Ez az ősz tényleg a legszebb évszak a természetet tekintve, varázslatos és kábé mindenhol ilyen itt! Aztán voltunk ebédelni egy kis helyen ott közel, ahol valami olyan fenséges süteményt ettem, hogy azt elmondani is nehéz (neve:  torta di grano saraceno). Majd meg fogom sütni ám!

Visszafele megálltunk Bolzanoban, helyes kis város, tele drága shoppal, meg szép épületekkel. Már este volt, amikor beértünk és volt egy nagyon szép jelenet: sétáltunk, meghallottunk egy zenét, olyan utcán játszottat és elkezdtünk utánamenni, megtaláltuk, egy férfi játszott gitáron a Beatles Let it be c. számát, olyan volt mint a Once-ban a Glen Hansard a dublini utcákban.

Főzés ezerrel: pénteken isteni sárgarépalevest (Kinga recept alapján), majd saját kútfőből egy spenótos, sajtos szószós csirkemell sütőben sülve  krumplipürével. Nagyon finom lett, de tényleg. A maradékot tegnap este ettük meg és így még finomabb volt. Tegnap pedig egy nagyon finom répa tortát készítettem, már több mint a felét megettük, nagyon jó, ilyet minden nap csinálni kell. Tényleg komolyan gondoltam, ha van egy receptetek elrejtve otthon, amit nagyon szerettek csinálni, bátran küldjétek el, nekem nagy örömöt okoztok!

Majd holnap még írok, de leírom miről akarok, mert elfelejtem, nektek meg lehet, hogy kedvet hoz az olvasáshoz:
virág
Black gold
Hévíz autó

 

Nagyon hideg van, de nem bánom ha az idő ilyen gyönyörű cserébe. Biciklivel jöttünk dolgozni (lefagyott a kezem), persze nem Vigolo Vattaro-ból, hanem egy külső parkolóba leraktuk az autót és onnan pedig bicajjal. Itt vannak ilyen public bicik, szép sárgák, amikhez úgy kapsz kulcsot, hogy 20 eurót kell letenned a helyi önkormányzatnál depositnak, és kapsz egy kulcsot, a kulccsal el tudod kötni ezeket a public bicikliket, amelyiket elkötötted, annak a lyukába benn marad a kulcsod. Elmész, tekersz, lekötheted, mert van egy saját zárja és annak egy saját kulcsa, ami nálad marad. Este 8-ig vissza kell vinni oda, ahonnan elhoztad, beleilleszteni a bicit és ezzel kiveheted a kulcsod, amit bármikor használhatsz újra. Nem tudom, mennyire érthető, de én most (amíg az enyém otthon van) ezeket használom, Lori meg a sajátját. Itt egy kép:

A tegnapi képek mellett gondoltam küldök nektek néhény linket a környékről:

http://vigolana.com/ - Ez a régióról ír, csak olaszul, de szép képek jelennek meg a szélén :-) és ezt a képet is innen szereztem, hát igen, ilyen az őszi Vigolana (igaz mostmár hó is van a tetején!)

 

www.giovannibianchini.it/vigolo/vigolo_vattaro_sommario_generale.htm - ez tetszeni fog nektek, rengeteg képet lehet találni csak Viglo Vattaro-ról. Egy Giovanni Bianchini készített sok-sok képet, régen meg nem olyan régen, valami miatt nagyon szereti ezt a kb 2000 fős kis falucskát! De hogy mi van Vigoloban? Mert azért nem egy tipikus falu, mármint magyar szemmel - Lássátok a felsorolást:
- 3 boltja, ebből egy igen nagy.
- egy olyan boltja, ahol elektronikus dolgokat lehet venni
- egy természetes anyagokból készült dolgokat árusító bolt
- egy posta
- két templom
- 3 fodrász
- 3 étterem (ebből egy pizzéria is)
- 1 óvoda
- 1 általános és 1 középiskola
- 1 könyvtár
- 3 cukrászda szerű kávézó (il bar)
- 1 cipő bolt
- 1 hentes
- 1 trafik, ahol újságot és cigit lehet venni
- néhány másfajta bolt még
Azért, ez nem rossz egy kis falunak, nem?

www.comune.vigolovattaro.tn.it/ - ami igazából nektek nem mond, mutat sokat, mert inkább hivatalos adatok vannak rajta, de elküldöm.

Köszönöm a leveleteket, nagyon jól esik olvasgatni őket, olyan mintha kicsit én is veletek lennék. Hiányoztok ám! Nyugodtan írjatok még, akár papír alapú levelet is. Tudom, hogy mindenki ezerrel dolgozik most, csak ugye mivel én nem annyira, ezért vagyok ilyen kis követelődző.

Röviden a tegnapról: voltam olaszon, nagyon vicces volt, mert a szombati tanár volt, akit nem annyira értek és olyan dolgot tanultunk, amit már tudtam. Az van, hogy Annával nagyon jól átvettük a nyelvtant, ezért ott nincsenek nagyon hiányosságaim, a megértésben vannak, de már sokkal jobban megy, mint egy hete. Még egy-két hét és átmegyek a medio livello csoportba. Beszélgettem egyik román csoporttársammal, olaszul és angolul vegyítve, majd az órán felfedeztem egy hibát, amit a tanár vétett és azért is olyan jó érzés, mert látom, hogy tudom, meg szeretek kijavítani olyan embereket, akiknek valamit jobban kellene tudni vagy hibáznak. Kicsit gonosz dolog, de jól esett és a cél az volt, hogy nehogy rosszul jegyezzék meg a diákok. :-)
Sikerült skype-olni Tildikével és a Pingu uncsival tegnap este, amíg Lori az impró órán volt. Felvettem autóval, nagyon élvezem a skoda vezetését,
és mire hazértünk már fél 12 volt. Azt hittem már jól vagyok, de tegnap este a torkom megint egy köhögőrohamot kapott el, de a mai nap után, holnap már gyógyultnak nyílvánítom magam.
Csók nektek!
 

Kicsit most (persze mindig az elején) elfogyott, szeretnék valamit dolgozni, úgy igazán aktívnak lenni. Persze tudom, hogy foglalkozhatnék 12 órában az olaszommal vagy ezt megosztva a szakdolgozatommal, de kicsit most nehezen veszem rá magam, mert vágyom valamilyen gyakorlati teendőre. Kicsit letőr ez az időjárás is, tegnap szép napos idő volt, bejártam a várost biciklivel, ma megint hideg van, szürkeség és eső. Nem panaszkodni szeretnék, de most kicsit jó leírni azt is, ami nyomaszt. Nyomaszt az, hogy nem keresek pénzt, valószínüleg ezért is szeretnék annyira dolgozni már. Ugyanakkor tudom, hogy az első lépés a nyelv jó és alapos megtanulása, ezért is járok olaszra és tudom, hogy kicsit szenvedve az elején, de egyre inkább erre kell ráálljak. A másik az elkészített interjúim begépelése, húzom, amig csak lehet, pedig tényleg fontos és az interjúk magukban hasznosak és érdekesek is. Megbeszéltem már egy találkozót is a témavezetőmmel, amikor hazamegyek.

Tényleg nem is írtam még november 15-től 20-ig otthon leszek. Majd 20-tól Lorival elmegyünk egy wellness hétvégére Hévízre, kapott utalvány, nagyon örülök neki. Ez lesz Lorus szülinapjának egyik ünneplése: ugyanis november 25-én lesz 35 éves.

Voltunk a másik helyen, ahol olasz kurzusokat indítanak. 25 euróba kerül, decembertől indul egy új, előtte kell egy tesztet írnom, november 25-re kaptam időpontot. Ezek 3 hónapos kurzusok, heti 2X2 óra és egy tanár viszi végig. Pont a szabályozottsága miatt, és mert pénzbe kerül bizakodó vagyok benne. Kíváncsian várom.

Tegnap kellett vennem egy cipőt...de tényleg. A tavaly vett sötétbarna magasszárú velúr cipőm talpa érthetetlen mikor, miért és főleg hogyan, de eltört. Kellemtlen volt felfedezni hétfőn az esőben sétálva, érezve, hogy valami miatt nedvesedik a zoknim. De tegnap a városban tekerve a bicivel megint betértem ebbe a kínai boltba (egyébként más boltban csak minimum 80 euróért lehet cipőt venni), ahol nagyon kis vicces, aranyos cipőt találtam 22 euróért. Majd otthon megnézhetitek!!!

Mi az ígért meglepetés??? Egy link, ahol megnézhetitek hol is lakom a Lorival. Ezek a képek már egy ideje megvannak, még a Timi kérésére készítettem őket, de sajnos neki megmutatni, már nem volt lehetőségem, de most ő is megnézheti veletek együtt. Remélem, örültök!  Lori fog titeket végig kalauzolni a lakáson. Tehát a link (CTRL+klikk :-) )
picasaweb.google.com/nagy.rita/LoRiLakasa

Még egy dolgot akartam leírni: a repülőjegyek olcsóbbak télen, kora tavasszal, mint turista szezonban. Például januárra lehet jegyet venni már 6000 Ft-ért oda-vissza, csak kézi poggyász, de nagyon jó ár. Nem akarok rávenni persze senkit arra, hogy jöjjön, bár nagyon örülnék, de fontos tudni a jegyárak emelkedéséről. Például az esküvőnkre a jegyárak most 70 euró körül vannak az olaszoknak, nyilván ez még ingadozni fog, de azért a különbségek ilyen mértékűek.
Szép hetet!

Szép hétfőt mindenkinek. Nagyon jó kis hétvégénk volt, az idő szempontjából is félő, hogy az utolsó ilyen szép napfényes napok voltak. Beköszöntött az ősz végleg: ma egész nap szürke, szomorú, esős nap van. Nincs sok kedvem ilyenkor sok semmihez...
Most vettem észre, hogy nem élesítettem a pénteki bejegyzésem, bocsi, pedig szerettem volna olvasnivalót adni nektek a hétvégére is. Na mindegy, majd ma este.

Szóval összeírtam itt egy-két dolgot, amiről mindenképpen szeretnék írni: az egyik ilyen a szombati olasz óra volt. 24-en voltunk és persze megint egy új tanárunk volt (nekem legalábbis), aki sajnos nagyon nem gondolta át, hogy mit is csináljunk, hogyan következzenek a feladatok egymásból, így az eredmény az lett, hogy nem tudtam a végéig maradni, mert azt éreztem, hogy ennek nagyon nincs értelme. Volt egy érdekes rámelegítő rész, akkor nagyon bíztam a hölgybe, majd tanultuk 3 ige ragozását (devo, volere, potere), mondott mindenki egy mondatot, aztán se szó se beszéd, átkapcsoltunk a személyes névmásokra (io,tu,lui...) két feladat formájáig, mindenfajta bevezető nélkül és utoljára (itt lett elegem) felsorolta, hogy milyen más névmások vannak, a teljesség igénye nélkül és szerette volna, ha példamondatokat mondunk. Mivel Annával tanultuk ezeket, nem okozott számomra nagy nehézséget, de látszódott, hogy a csoport 90 %-a nem tudja, hogy mi van. Rákérdezett nála valaki, magyarázatot várva, de nem sikerült ilyet adnia. Természetesen visszamegyek majd még szombaton, de lehet, hogy egy másik szintű csoportot nézek meg. Az van, hogy mivel tényleg nincsen semmi nagyon fontos dolog, elkezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne ebben a suliban jobban tanítani., ötleteket bevinni, megreformálni dolgokat. Nincsenek szabályok, amit valahol értek, de  azt hiszem jó tudni nyelvtanulóként, hogy mire számíthatok, mit kell tennem. Persze nem panaszkodhatok, hiszen ingyen van, a helyi tartromány finanszírozza ezt az emigránsok számára.
Szívesen tanítanék itt majd később, azt hiszem ügyesen tudnám csinálni.
 

Az óra alatt Lori jó szokásához híven futott, az irodában találkoztunk, megebédeltünk és indultunk Ferrara-ba. Ez kábé 200 km, olyan két óra autóval. Útközben megálltunk az Intimissimi outletben, mert a sok szép szoknyámhoz kellett néhány harisnya. Nagyon jó kis hely: az Intimissiminek, a Calzedonisnak és a Tezenisnek van egybe egy nagy outletje.15 euróért vettem magamnak 5 színes (lila, kék, sárga, narancs, szürke), egy mokka, egy fekete és egy átlátszó harisnyát. Nagyon jó vásár volt, jó minőség is. Egy a probléma csak: ilyan a lábam, hogy két-három felvétel után sikerül kilyukasztania a cuccot, sajnos ez lett a sorsa a barnánka, amiért eredetileg bementünk, úgyhogy legközelebb megállunk itt megint.

Lori szülei nagyon örültek nekem. Az apukája jó szokása szerint megölelgetett, az anyukája meg állandóan dícsér: bella, bella, brava...Nagyon szeretek itt lenni, van egyfajta hangulata meg szép, ahogyan kapcsolódnak. Amikor megérkezünk leülünk a nappaliba és egy-két órán át ott ülünk és arról beszélgetünk, hogy kivel mi történt mióta nem találkoztak. Claudio ezzel a kérdéssel indított: allora, cosa c'é di nuovo? - ami annyit tesz van valami újdonság. Meséltek az unokákról, az elvesztett mobilról, a hétvégéjükről Udine-ben, a csőtörésről. Nagyon jó volt.
Ezalatt a beszélgetés alatt tört meg a jég, az anyukája segítségével, mert ő nem jön zavarba ha nem értik őt, mondja, csak mondja. Szépen, lassan mondja, el is ismétli többször, ha kell, és így megértem. Lorinak telefonhívása volt, ezért egy 5-10 percre így magunkra hagyott és én se szívesen ültem volna ott teljesen csöndben, meg kíváncsi is voltam néhány dologra és elkezdtem beszélni. Hibásan, meg lassan, de beszélgettem és megértettük egymást! Anna, most biztos nagyon örülsz és büszke vagy kis félénk tanítványodra!!!
 

Este nem ért rá senki a barátok közül, így kettesben mentünk el egy hajóra pizzázni. Az van, hogy az olaszoknál nemcsak a kaja maga a fontos, mert az igaz, hogy szeretnek kipróbálni új helyeket, ételeket, hanem az, hogy társaságban legyenek és egymással beszélgessenek, megosszanak és ezt mind egy-egy étkezés alatt teszik meg. Nagyon érdekes és szimpatikus dolog. Ajánlgatnak egymásnak helyeket, hogy hova menjenek és nem rongyrázásból mennek el, hanem mert ez nagyon bele van a kultúrájukba ágyazva.  Ma reggel mikor jöttünk be az irodába, ez volt a második dolog, amit Elena mondott a Lorinak, hogy vasárnap hol töltöttek el 2-3 órát barátokkal és milyen finom és remek volt. Majd ha jöttök, akkor mi is elmegyünk egy ilyen falatozásra, beszélgetésre!
A bárka egy hajó, amit étteremnek csináltak meg, nagyon hangulatos. Ami nagyon vicces volt, hogy hatalmas pizzákat (persze papírvékony) készítenek és a rendeléstől számított 8-10 percen belül fel is szolgálják.

 

 Folyt köv...

 Visszatértem, az éjjel a nagy esőzés a hegyekben havazást okozott, így a Vigolana, a Marzola és majd az összes környező hegy teteje szép fehér. Majd csinálok róla képet holnap reggel, hogy ti is láthassátok. Gyönyörű szép!!!
Bocsi a képekért, már azért hogy ezek az állók ilyen feketetettek, de ebben a programban nem tudom a képeket szerkeszteni egyáltalán. Esetleg ha valaki jobban ért ehhez és tudja, hogy lehet, akkor írja meg hogyan. Köszönöm előre is! :-)

Visszatérve Ferrara-ra, a vacsora után (egyébként 14 hónaposak lettünk!!!) Lori megmutatta magyar kincseit 1995-ből, amikor a barátaival először járt Magyarországon. Volt közte Pesti Est olyan újságpapíros, nagyon fura, de már akkor is ingyen volt. Nagyon régi vonaljegy, olyan rózsaszín, ami 35 Ft-ba került. Egy tetováló szalon kis hírdető lapja, vacsoráról papír, amin a pincér összeírta a rendelést, meg az árakat. Nyolcan fizettek egy elég rendes (első, második és desszert) vacsoráért valami 5600 Ft-ot. Nagyon vicces volt ezeket látni. Voltak Veszprémben, Egerben, Balatonföldváron és Győrött is. Mindenféle belépője volt, meg a naplójában írta, hogy melyik nap hol szálltak meg és osztályozta kategóriák szempontjából a helyeket, mint tisztaság, fürdőszoba, parkolás, stb. Képeket is mutatott, jó volt látni, ahogy 14 éve ott áll az Erzsébet-hídon.

Másnap reggel elmentünk a Ferrara gyönyörű terén lévő régiség piacra, ahol minden volt: régi bútor, hatvanas évek divatos kabátjai, bútorok, könyvek, csecsebecsék, amit csak el tudtok képzelni! Bolyongtunk, meg nézelődtünk, volt egy szép szekrény, olyan sarokba való, amin gondolkoztunk, hogyha nagyobb volna...milyen jól is mutatna a kis folyosó sarkába, de sajnos alacsony volt, így nem kellett ezen sokáig agyalni.
Majd egy tea -kávé után, meg egy baráttal és annak 1 éves lányával való randi után, hazatekertünk a napfényben (akkor még szép idő volt!). Otthon már ott volt Martina (Lori nővére), Massimo (sógor) és a két unokahúg, a négyéves Giulia és a 10 hónapos, extra nyugodt Gaia. Az ebéd pedig nem más volt, mint HAL!!! Biztos nem mindenki tudja rólam, de én nem vagyok egy hal párti. Ennek nagyon egyszerű oka az, hogy félek, hogy lenyelek egy szálkát és meghalok, valamint ha nagyon lassam eszem, akkor az egész élvezhetetlen. Tudtam, hogy ez lesz és nagyon szerettem volna kipróbálni. Előételnek olyan salátát ettünk, amiben volt rák, polip és surimi, ami valami olyasmi, ahogy az angol wikin olvastam, hogy halhúst "tömörítenek" különböző formákban, megpróbálva ezt különféle rákoknak feltüntetni, legalábbis kinézetre. Őszintén undorodtam a poliptól eddig, mert nem akartam egy olyan állat húsát a számba venni, ami ennyire undorítóan néz ki. De megkostóltam és be kellett látnom, hogy a polip húsa nagyon finom. Majd jött az első fogás, ami lazacos tészta volt, ez tényleg isteni, ezt eddig is tudtam, Lori már csinált ilyet nekem. Majd jött három féle Lori apukája által grillezett hal: ha a fordítás jó aranydurbics, sügér és tavaszi pisztráng. Ezekből kettőt próbáltam ki és ez a fehér húsú  aranydurbics halacska, nagyon ízlett, nagyon-nagyon!!! Emellett persze volt zöldség köretnek, finom fehér bor; végül pedig desszert: Lori mamája által készített krémmel a közepén süti. Olyanok ezek a vasárnapi ebédek, mint valami lakomák számomra. Ebéd közben beszélgetés, játszás a gyerekekkel, nagyon jó volt, mert könnyen tudtam beszélni Giulia-val is, jót játszottunk babákkal, nagyon élveztük.

Ez a két kép még tavasszal készült, de most nem vittünk gépet egyáltalán.   Csak, hogy láthassátok a rokonságot. A kicsiről azért nem rakok képet, mert már sokkal nagyobb, mint amilyen képeim vannak. Majd legközelebb.
Miután elmentek, leültünk a tévé elé és megnéztünk egy filmet: az Indiana Jones utolsó részét és hazavezettem én egyedül!!! Holnapra készülök egy kis meglepetéssel nektek, de most nem árulhatom el mi az. Legalább kíváncsiak lesztek. Sajnos, csak két címet kaptam eddig, lehetne, hogy ténlyeg elkülditek a lakhelyetek címét, ígérem, nem adom ki semmilyen hivatalos hatóságnak!!!
További szép napot!

Finomat főzőtt a Lorus tegnap, mindet felfaltuk: omlett cukkinivel és mellé azt a zöld karfiolt ettük oliva olajjal. Találtunk olyanlándzsás utifűvet tartalmazó szirupot, is este egy herbáriumban, már nyelegetem is. A hangom tegnap estére a szexiből teljesen eltűnt, csak egy krákogós varjú maradt belőlem. Ma megint jobb egy kicsit, de majd estére meglátjuk. Azt hiszem az ősrégi hangszál gyulladásom újult ki. Igen, ezért kell minden helyzetben, mindent kimondani! Nektek is legyen ez jó lecke :-) !

Anyuval is beszéltem tegnap, aranyos volt, mondta, hogy már készül a levelem, meg valami csomagról tett említést. Már lehet is, mert kint van a nevem a postaládán (la buca di lettere) és a csengőn is. Nagyon jó érzés látni azt, hogy Nagy-Spettoli. Olyan kis meghitt. Sikerült végre a Dear exélettársammal skype-olni este. Kicsit aggódtam, mert az elmúlt 2 napban hiába próbáltuk, nem sikerült a kapcsolat létrehozása. De végre sokat hallottam kis munkahelyemről és kollegákról meg egyéb számomra csupa érdekes dologról.

Találtunk még egy helyet, ahova járhatok olaszra: jövő hétfőn kell elmenni tesztet írni és akkor beraknak egy csoportba. Ezért 20 Eurót kell fizetni, de remélem, meg is éri majd. Igyekszem majd nagyon ügyesnek lenni. Sajnos Lori ismerőse nem válaszolt még az email-emre, így eddig az van, amiről írtam, meg valószínűleg ez lesz.

Ma is levest főztem (brokkoli krémlevest), de ne gondoljátok, hogy mást nem tudok, csak este ezek olyan jó kis melengetőek, jól esőek. Befejeztem a könyvet, nagyon kegyetlen és egyben gyönyörűen megírt regény ez az 1984.

Mivel Lorenzo a BMW motorbiciklijét ma egy ismerőse garázsába rakja a télre itt Trentóba, ezért ma én jöttem egyedül autóval kora délután.

Ez egy 15-20 perces út, amit Lori persze elmagyarázott, de hát el tudok tévedni... Most mégsem sikerült!!!
Nagyon meleg volt ma is, az autóba beülve le kellett tekernem az ablakot és jó zenét kapcsoltam be (Szalóki Ági - A vágy muzsikál) és lecsorogtam a városba, a jó kis kanyargós hegyi utakon, teljesen egyedül. Persze korábban is csináltam ilyet, de mindig mellettem ült Lori, ezért volt ez most különösen izgalmas. Sőt, ügyesen le is parkoltam!!! Pedig azt még elég rendesen gyakorolnom kell. Szóval egész egyszerűen büszke vagyok magamra!

Este találkozunk aperitivo-ra (az ilyen kaja előtti ital) Elenával és férjével Andreával. Elena már 4 és fél hónapos terhes és a héten derült ki, hogy kislányuk lesz, akit Grétának fognak hívni. Nagyon kíváncsi vagyok hogyan érzik magukat.

A hétvégére gondoltam küldök két linket ehhez a kissé őrült, de zseniális manusnak, Vinicio Capossela koncertjének két részletéhez: az egyik jó minőségű, a másik a helyszínen kézzel felvett, de hihetetlenül jó. Februárban látogatott Vinicio Trentóba, vett rá a Lori jegyet, az új albumának a Da solo címűnek a bemutató koncertjére. Fantasztikusan nagy show volt, a második sorban ültünk és a mellettünk, a sor szélén ülő párocskát vitte fel a művész muki a színpadra a ketrecbe két szám erejéig. Nem tudom, hogy mázlisták voltak-e vagy szerencsétlenek... Itt van a két link, nézzétek, hallgassátok meg, kíváncsian várom a viszajelzéseket.
http://www.deejay.it/store/speciale/idSpeciale-215/speciale/Vinicio-Capossela/In-anteprima-il-video:%3Cbr%3E%22Canzone-a-Manovella%22 
https://www.youtube.com/watch?v=0m92DxA64Sc

Nagyon szép hétvégét nektek. Holnap olasz órára megyek reggel, majd Ferrárába utazunk, de ezt már lehet, hogy írtam. Nagy ölelés és csók!

A tegnapi nap nagyon érdekes volt, már ami az olasz órát illeti: ez egy beszélgetős óra volt, ehhez képest nem sokat beszéltünk, de végre kiderült egy-két dolog a csoport társakról. Vannak itt Moldvából, Szenegálból és viccesek is sokszor, de lehet, hogy inkább a helyzet vicces, nem tudom. Például az is kiderült, hogy vannak olyanok, akiknek az a jó, ha a papírukra azt írják rá, hogy tete, ami annyit jelent, hogy cici. Ha nem értenétek, ez igen is vicces volt még annó nem tudom mikor az általánosban, na jó lehet, hogy középsuli első osztályában is. Erről Bea tudna nyilatkozni, biztos csináltunk sok hasonló bolondságot.
Mesélj Bea!!!
Szóval beszéd óra volt, a tanár beszélt nagyon sokat Marika, aki tényleg nagyon gyorsan beszél, emiatt nem értem amit mond, de szerintem sokan vagyunk ezzel így. Próbálom azért kitartóan. Sőt, ma írtam egy emailt Lori barátjának, aki még korábban olyan ajánlatot tett, hogy mi lenne, ha egymást tanítanánk, ő engem olaszra, én meg őt angolra. Meglátjuk. Kedves kis tanítványom, Gábor írt nagyon kedveset, nagyon köszönöm, mostmár még empatikusabb leszek a jövőben mindenkivel! Tapasztalom, hogy nem könnyű, de még nagyon az elején vagyunk..

Sajnos még mindig kicsit meg van fázva a torkom, olyan kicsit rekedtes a hangom, én mondjuk szexinek hívom, már amikor nem fullad irtó nagy köhögésbe ez a szexi hangocska. Tényleg itt van a lehetőség, hogy az első olasz szó megjelenjen a blogban (általam): il voce (kiejteni: vocse), ami annyit tesz: hang. Ez legyen az első szó, amit én tanítok nektek (tisztelet a kivételnek). Valami extra kivánság? Szívesen megfelelek annak.

Ma délelőtt sokáig az ágyban voltam, hogy gyógyuljak, már néhány napja az 1984-et olvasom Orwell-től, zseniális ez a könyv, még mindig és persze félelmetes. Nagyon sok teát ittam, evvel is kúrálva magam, sőt jut eszembe, csinálok magamnak most is egyet. Bcsánat, az ilyenfajta kijelentésekért, remélem, nem utáltok érte, hogy én az ágyban fekszem, ti meg már dolgozóba mentek. Én irigyellek egy kicsit titeket, de Joda megmondta, biztosan megtalál a munka, hiszek neki!
Majd kapott recepteket másoltam be abba a szép füzetbe, amit még a nagynénémtől kaptam, ezt kb. 3-4 éve tervezgettem. Azóta ebbe rakom bele papír fecniken a recepteket. Most ennek elkezdtem véget vetni, és másolásba fogtam: kis papírok a papírszemétbe, a receptek pedig a receptes könyvbe vándoroltak. Ha van valami jó kis receptetek, azt küldjétek el, megfőzőm. Timi! Kérlek, küldd el a fehér szósz összetevőjét, amit te a muszakára raksz (most a neve sem jut az eszembe). Előre is köszi, valami rakott szerűt akarok csinálni, arra jó lenne nagyon.

Ma nem főzhettem, mert Lori nehezen viseli, hogy neki nem kell semmit csinálnia otthon, ezrt ma megbeszéltük, hogy ő főzhet: tojás lesz benne, cukkini, meg olyan karfiol, ami zöld színű és a formája csúcsosabb, mint a simának, itt van egy kép. Láttatok már ilyet? Hogy tetszik?

Délután megint bejöttem Trentó-ba a munkahelyére. Majd elmegyünk keresni nekem Lándzsás utifű szirupot. Szerinte szednem kellene valamit, hogy hamarabb gyógyuljak, de mondtam neki, hogy max erre vagyok hajlandó, megnézzük kapható-e itt, persze a nevét nem tudom angolul, Lori sem olaszul, de van képünk a Dr. Theiss-nek köszönhetően. Vicces lesz.
Ma megkapja a főnöke használt IPhone-ját, aminek nagyon örül és nagyon várja. Én is, olyan szép egy darab az... Aki nem tudja miről beszélek, annek itt van egy kép:

Tud ez mindent: zenét lehet rajta hallgatni, akár filmet nézni, rá tud az internetre csatlakozni és így elérhető általa a világ :-)
Viccen kívül, ez tényleg egy szuper kis szerkezet ez a Mac kreálmány!

Na jól van, nekem nagyon jól esett ez az írás, írjatok Ti is. Mindenképpen e-mailben várom a lakcímtek: tudjátok esküvői meghívó majd...

pusz

Vasárnap megérkeztem Lorenzoval Vigolo Vattaroba. Az út kb. 10 és fél óráig tartott, ebből pontosan 9 óra és húsz percet vezettünk, összesen 932 km-t. Linzing, ami 450 km-re van Budapesttől, én vezettem. Nagyon élveztem, mert az ilyen hosszú út alatt könnyű elunom magam, de így csak az út második felén kellett szórakoztatni :-)

Eléggé elfáradtunk, de még megérkezve felpakoltunk mindent a lakásba, a másodikra és egy fagyasztott pizzával ünnepeltünk. Na meg egy finom, még a münchen-i sörfesztiválról hozott sörrel. Ez a kedves üdvözlő szöveg várt engem, ami annyit jelent:

Üdvözöllek otthon!

 Hétfőn Lorenzo reggel elment a munkába én meg jó szokásomhoz illően elkezdtem pakolni, persze úgy otthonosan, pizsamában. Persze egy furcsaság is történt egyből: elment az áram, mert a mosógép és a sütő nem szeret egyszerre működni. Sok helyen van ilyen felkapcsoló, elég vicces volt, mert végül lenn kellett felkapcsolni, a ház előtt. Le is mentem, vártam a telefonos segítséget, de közben lenn nincsen térerő, én meg kinn állok egy szál pizsiben és fürdőköpenyben és keresgélek. Gondoltam, ha valaki ezen  a 2000 fős  kis településen így meglát, lehet, hogy kihívja a mentőket. Szerencsére, senki nem jött arra és a problémát is megoldottam. Természetesen délutánig, megállás nélkül pakoltam, ennek az eredménye is meglett, hiszen az összes ruhám (ami tudjátok, azért nem semmi!), cipőm, táskám, fülbevalóm, és konyhai cuccom a helyére került.

Majd délután megtettem első utam egyedül távolsági busszal Trentóba. Elég ritkán jár, de a menetideje nem túl hosszú, 20 perc alatt benn van annál a megállónál, ahol Lori dolgozik. Elmentünk ahhoz a szervezethez, akik külföldieknek tartanak olasz órákat, hogy megkérdezzük, hogy pontosan hogy is van ez. Majd bevásároltunk és egy finom zellerkrém levest ettünk otthon. Sikerült az első Skype-olásom: Tildivel és Kingával is. Bátorság többiek!!!

Kedd is a pakolás napja volt: könyvek, egyéb megmaradt tárgyak, minden a helyére került és 11-kor már vígan baktattam le a boltba néhány dologért, ami a sütihez kellett. Volt otthon egy nagy sütőtökünk, azt csináltam meg: a felét levesnek (nagyon finom lett), a másik felét pedig Kingától kapott sütőtök tortának. Elég macerás volt, de megérte, Lorinak nagyon ízlett.

Voltam az első olasz órán is Kedden, ami nagyon érdekes volt. A tanárt helyettesítette egy kedves figura, aki ott dolgozik: Francesco, aki Firenzéből származik és a melléknevek középfokát tanultuk, amit én már tudok (köszönom Anna), ezért nem annyira volt izgalmas, de olyan gyorsan beszélt, azt nem mindig tudtam megérteni. Az van, hogy nagyon kis félénkké válok, amikor olaszul kellene megszólalnom. Ezen még elég rendesen dolgoznom kell, de még nagyon az elején vagyok. Tele volt a terem mindenféle nációval: pakisztáni, tunéziai, ukrán, távol-keleti, még több is, de csak ezek voltak egyértelműek. Közös feladatok nem voltak, így nem derült ki, hogy ki kicsoda. Több szint van, ez az úgynevezett elementary, ami lehet, hogy később kevés lesz, de most egyenlőre elegendő. Csak amíg a sebességhez (a beszédnek) hozzászokom. Lesz óra ilyen szombaton is, arra is megyek majd.

Szerda az alvás napja volt. Lori távozása után visszadőltem olvasni, majd aludtam egy jó két órát. Rám fért, mert szombat este óta már fájt a torkom és ez a mai pihi kissé jobbá tette. Sajnos már a harmadik napja járok be egyedül, de nem siekrült rájönnöm, hogyan kell jelezni a megállónál. Pedig nagyon figyelek!!! Ma is lesz olasz óra, ilyen beszélgetős. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, igyekezni fogok.

Egyébként nagyon jól érzem magam, kicsit tartok attól, hogy mi lesz, ha már nem lesz nagyon mit csináljak, már most se nagyon van, de meglátjuk. Írok ma Lori egyik barátjának, aki angolért cserébe olaszozna velem, jobb ha több forrásból csepegtetik belém a nyelvet. Azt a tanácsot is kaptuk már, hogy ne beszéljünk, csak olaszul. Nem rossz, de még kicsit várni szertnék vele. Még nem teljesen érkeztem meg. Kell egy kis idő.