Vasárnap megérkeztem Lorenzoval Vigolo Vattaroba. Az út kb. 10 és fél óráig tartott, ebből pontosan 9 óra és húsz percet vezettünk, összesen 932 km-t. Linzing, ami 450 km-re van Budapesttől, én vezettem. Nagyon élveztem, mert az ilyen hosszú út alatt könnyű elunom magam, de így csak az út második felén kellett szórakoztatni :-)

Eléggé elfáradtunk, de még megérkezve felpakoltunk mindent a lakásba, a másodikra és egy fagyasztott pizzával ünnepeltünk. Na meg egy finom, még a münchen-i sörfesztiválról hozott sörrel. Ez a kedves üdvözlő szöveg várt engem, ami annyit jelent:

Üdvözöllek otthon!

 Hétfőn Lorenzo reggel elment a munkába én meg jó szokásomhoz illően elkezdtem pakolni, persze úgy otthonosan, pizsamában. Persze egy furcsaság is történt egyből: elment az áram, mert a mosógép és a sütő nem szeret egyszerre működni. Sok helyen van ilyen felkapcsoló, elég vicces volt, mert végül lenn kellett felkapcsolni, a ház előtt. Le is mentem, vártam a telefonos segítséget, de közben lenn nincsen térerő, én meg kinn állok egy szál pizsiben és fürdőköpenyben és keresgélek. Gondoltam, ha valaki ezen  a 2000 fős  kis településen így meglát, lehet, hogy kihívja a mentőket. Szerencsére, senki nem jött arra és a problémát is megoldottam. Természetesen délutánig, megállás nélkül pakoltam, ennek az eredménye is meglett, hiszen az összes ruhám (ami tudjátok, azért nem semmi!), cipőm, táskám, fülbevalóm, és konyhai cuccom a helyére került.

Majd délután megtettem első utam egyedül távolsági busszal Trentóba. Elég ritkán jár, de a menetideje nem túl hosszú, 20 perc alatt benn van annál a megállónál, ahol Lori dolgozik. Elmentünk ahhoz a szervezethez, akik külföldieknek tartanak olasz órákat, hogy megkérdezzük, hogy pontosan hogy is van ez. Majd bevásároltunk és egy finom zellerkrém levest ettünk otthon. Sikerült az első Skype-olásom: Tildivel és Kingával is. Bátorság többiek!!!

Kedd is a pakolás napja volt: könyvek, egyéb megmaradt tárgyak, minden a helyére került és 11-kor már vígan baktattam le a boltba néhány dologért, ami a sütihez kellett. Volt otthon egy nagy sütőtökünk, azt csináltam meg: a felét levesnek (nagyon finom lett), a másik felét pedig Kingától kapott sütőtök tortának. Elég macerás volt, de megérte, Lorinak nagyon ízlett.

Voltam az első olasz órán is Kedden, ami nagyon érdekes volt. A tanárt helyettesítette egy kedves figura, aki ott dolgozik: Francesco, aki Firenzéből származik és a melléknevek középfokát tanultuk, amit én már tudok (köszönom Anna), ezért nem annyira volt izgalmas, de olyan gyorsan beszélt, azt nem mindig tudtam megérteni. Az van, hogy nagyon kis félénkké válok, amikor olaszul kellene megszólalnom. Ezen még elég rendesen dolgoznom kell, de még nagyon az elején vagyok. Tele volt a terem mindenféle nációval: pakisztáni, tunéziai, ukrán, távol-keleti, még több is, de csak ezek voltak egyértelműek. Közös feladatok nem voltak, így nem derült ki, hogy ki kicsoda. Több szint van, ez az úgynevezett elementary, ami lehet, hogy később kevés lesz, de most egyenlőre elegendő. Csak amíg a sebességhez (a beszédnek) hozzászokom. Lesz óra ilyen szombaton is, arra is megyek majd.

Szerda az alvás napja volt. Lori távozása után visszadőltem olvasni, majd aludtam egy jó két órát. Rám fért, mert szombat este óta már fájt a torkom és ez a mai pihi kissé jobbá tette. Sajnos már a harmadik napja járok be egyedül, de nem siekrült rájönnöm, hogyan kell jelezni a megállónál. Pedig nagyon figyelek!!! Ma is lesz olasz óra, ilyen beszélgetős. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, igyekezni fogok.

Egyébként nagyon jól érzem magam, kicsit tartok attól, hogy mi lesz, ha már nem lesz nagyon mit csináljak, már most se nagyon van, de meglátjuk. Írok ma Lori egyik barátjának, aki angolért cserébe olaszozna velem, jobb ha több forrásból csepegtetik belém a nyelvet. Azt a tanácsot is kaptuk már, hogy ne beszéljünk, csak olaszul. Nem rossz, de még kicsit várni szertnék vele. Még nem teljesen érkeztem meg. Kell egy kis idő.