Eltelt jó sok idő, hogy írtam, de nem a kedvem ment el az írástól, ne aggódjatok hűséges olvasóim, hanem csak időben szűkölködtem. Most azonban visszatérek és elég sok minden van a fejemben, amiről írni szeretnék!

Nagyon jó volt otthon találkozni kedves barátokkal, családtagokkal. Akiket láttam, azoknak nagyon köszi, hogy ráértek, a többieket meg remélem legközelebb láthatom. Mikor is lesz a legközelebb??? Karácsony tájékán. Úgy néz ki, hogy 24-én megyünk haza és 1-ig maradunk. Ami bár nem sok idő, de lehet, hogy a szilveszteri buliban (remélhetőleg Jodánál) együtt tudunk majd örömködni, jót mulatni.
Sok-sok mindent intéztem ám el otthon: körbejártam a honnan milyen papírt kell beszerezni ahhoz, hogy egy olasz férfihoz hozzámehessek, megtudtam, hogy ezek a papírok meddig érvényesek és mikor szerezhetőek be és be is szereztem a legalapabbat (születési anyakönyvi kivonat).
Próbáltam esküvői ruhákat, drága nagyon babaváró Évával, akinek itt is szeretném megköszönni mindenfajta támogatását. Nagyon sok szép ruhába bújtam bele, az egyikben a bálba készülő Hamupikőkének, a másikban törékeny kisasszonynak láttam és éreztem magam. Az a kérdés, hogy most mi is lesz, kölcsönzök vagy varratok? De azt hiszem a varratásnál maradok, mert olyan jó ha csak az enyém. El sem hiszitek, hogy a ruhák amíg fel nem veszed őket, nagyon soknak tűnnek, már díszítésre. Aztán amikor belebújsz, akkor látod csak, hogy mennyire nem az, hanem hogy kellenek azok a hímzések, gyöngyök! Hatalmas élmény volt!
Találkoztam a konzulensemmel a szakdolgozatom kapcsán, beszélgettünk, ellátott tanácsokkal, ötletekkel, így könnyebben haladhatok tovább ezen a vonalon. Bár a leadási határidőt nem tudom, nem tudják még az egyetemen.
Voltunk három napot Hévzen, ami nagyon jó volt, tényleg élveztük. Az idő nem volt annyira kedvező, annak ellenére, hogy azt jósolták, és a korai sötétedés miatt sajnos kevés óraszám volt, amit a környezet gyönyörködésével lehetett tölteni, de így is sikerült fürdeni a  hévízi kinti nagy tóban. Szuper volt november közepén kinti vízben pancsolni,a tavirózsák mellett úszkáni.

Másnap biciklit béreltünk és eltekertünk Keszthelyre, bementünk a Festetics-kastélyba, meg az alatta levő Bor múzeumba. Érdekes és nagyon drága élmény volt, de megérte, ritkán megyek be régi kastélyokba...


Majd kifele jövet konstatáltuk, hogy Lori biciklijének a hátsó kereke valami vagy valaki miatt teljesen leengedett.

Így nem tudtunk tovább tekerni a parton, hanem sétáltunk egyet és visszatoltuk a bicit pont sötétedés előtt vissza is értünk vele.

Aztán egy kis spa áztatás és szauna és a svédasztalos vacsora, ami miatt végig úgy éreztük magunkat, mintha folyamatosan tele lenne a pocakunk és gurítani lehetne minket. Ez a teltség érzet csak hétfőre múlt el.

Aztán hazafele beugrottunk Szigligetre, megnéztük annak a gyönyörű középkori várnak a maradványait, ha az idő is úgy akarta volna, csodálatos kilátásunk lett volna a Balatonra, na jó, így sem panaszkodom. A képek, remélem tetszenek.


Szerencsére sikerült találnom egy programot, amivel le tudom kicsinyíteni a képeket, így könnyebb a feltöltés és a gépeteknek is gyorsabb az oldalletöltés. Van egy kép az autóról, ami azért volt különösen vicces, mert nem tudtam róla, hogy az, és előtte még sosem vezettem szervó nélküli autót. Nagy volt a meglepetés, amikor próbáltam elindulni és csak tekertem, tekertem izomból a kormányt. Van egy távoli kép a váras képeknél róla.
November 25-én volt Lorus szülinapja, majd mesélek, mi minden jó történt, meg írok az olaszom fejlődéséről, és azt is megosztom veletek, hogyan lett meleg nálunk. Végre!!!