Múlt vasárnap korán keltünk, mert elhatároztuk, hogy megmásszuk otthonról indulva a Marzola hegyet. Ez a túra, fantasztikus volt, bár voltak pillanatok, amikor nem tudtam, hogyan fogok feljutni, vagy ha már feljutottam, akkor hogyan fogok lejönni. 1000 méter szintkülönbség, csak hogy érthető legyen, hogy nem fizikailag vagyok ennyire lerobbanva :-), annyira megérte. A csúcs egyik oldaláról rálátsz Vigolo Vattaro-ra, a kicsi falura, ahol élünk, a tóra, ahol az azt megelőző nap mártoztunk, és más településekre; a másik oldalán pedig Trento terül el a völgyben több száz méterre tőled. Eszméletlen gyönyörűséges!
Lefelé meg olyan meredek volt az út eleje, hogy inkább másztam az első 1-2 km-t kézzel, lábbal a kövekhez tapadva. Aztán annyira elfáradtam a koncentrálásban, meg a testem megtartásában, (pedig a tábor után versenysúlyomat kellett csak cipelni), hogy inkább háttal mentem lefele, kevésbé fájt, bár így nem annyira láttam. A legjobb azonban az volt, hogy háztól-házig sétálhattunk, hazaérve bedöntöttünk rengeteg vizet, meg egy sört, amitől Lorus el is aludt, én meg mielőtt 2 órás álomba merültem, az erdőben már normális lejtőn haladva szedett virágjaimat helyezgettem bele 3 különböző vázába, na de azok még ma is díszítik a lakást!!!
Képek hamarosan a Picasan, link érkezik, csak lassan...