Igen, megtörtént, itt járt az első kedves látogatónk, Viki! Nagyon jól éreztük magunkat mindannyian, makd képeket is feltöltök, hogy a vizuáliasak is boldogok legyenek.

Pénteken szedtem föl Vikit a reptérről Veronában, Londonból érkezett. Izgultam nagyon az oda vezető úton, mert az olasz jelzések nem annyira egyértelműek, jól elhelyezettek, és hát valljuk be nekem sincsen nagy gyakorlatom az autópályázásban. Az akadályokat végül sikeresen vettem és meg is érkeztünk Trentóba, összeszedtük Lorit a munkahelyéről és nyakunkba vettük a várost egy rövid séta erejéig, majd hazamentünk finom gombás rizottót enni. Másnap délelőtt körbevezettem Vikit Vigolo Vattaron, nagyon tetszett neki a kis falu, egy kis ékszerdoboznak hívta. Majd Trentóba töltöttük a napot, sétáltunk, beszélgettünk, beültünk egy aperitivo-ra, ilyenek. Este a mellettünk lévő falu pizzeriájában ettünk pizzát, nagyon szeretem azt a helyet, mert végtelenül egyszerű, de van neki ízesített olaja, rozmaringos, fokhagymás és csípős, még finomabbá teszi a pizzákat!!!
Vasárnap a Garda-tó legészakibb városkájába látogattunk el, nagyon szeles, hideg idő volt, de jót sétáltunk és megízletük a csokoládék különlegességét! Gyönyörűek ezek a városok, ilyenkor üresek, mert a turisták nem szeretik a hideget, de nyáron parkolóhelyet sem lehet találni. Az utolsó nap is nagyon jól telt, a reptér előtt még volt időnk és megnéztük Veronát, megízleltük a fagylaltot, a szűk kis utcák mentén megnéztük a folyót is. Kalandos volt idejutni, mert a cento nincsen mindenhol kitáblázva, így el lehet tévedni, könnyen, csupán háromszor sikerült a reptérre vezető úton találni magunkat...
Aztán jött a szomorú búcsú, Viki elrepült, most még csak Londonba, de februárban megy vissza Ausztráliába... Na de nincs miért aggódni, mert mi meg nemsokára megesküszünk a Lorival és aztán elmegyünk nászútra (október-novemberben csak) és lehet, ha minden úgy alakul, akkor sikerül a meghívásnak eleget tennünk és újra találkozni Vikivel, de akkor Melbourne-ben!!! Néhány kép: