Kicsit elmaradtam az írással, ne haragudjatok, de a múlt hétnek csak három napja volt munkanap és mindig volt mit csinálnom.
Elkezdtem az új nyelvcsoportot, ez a szervezett, ugyanazokkal a diákokkal, egy tanárral, heti két alkalom, alkalmanként két óra. A tanár szimpatikus, kedves, ami jó, meg nekem is nagyon fontos, hogy milyen is és azt hiszem vele könnyű lenne együtt dolgozni. Aztán a csoporttársak is viccesek: két pakisztáni fiú, egy tájföldi nő, egy román nő, egy német lány és egy kínai férfi. Többen vagyunk a csoportban, de egyenlőre az első órán ezekkel az emberekkel találkoztam. A csoport szintje úgy látom elég alacsony nekem megint, hiába volt a teszt, nyelvtanilag alacsony, beszélni jobban tudnak. Sőt van köztük olyan is, aki már évek óta itt van, dolgozik meg minden, nem is értem, hogyhogy csak most jött az ötlet, hogy tanuljon. Végül is mindegy. A pozitív az, hogy beszéltem a tanárral és mondta, hogyha a csoportot továbbra is alacsonynak tartom, akkor átküld majd másik csoportba. Remélem, minél hamarabb kiderül ez, a közös szintet próbálja még csak belőni a tanár.
Tartottam két nyelvórát, már pénzért. Két embernek egyszerre tartom az órát, nagyon érdekes és élvezetes és végre valami kis pénz is csöpög nekem. Az egyik FCE vizsgára készül, a másiknak meg a munkakörében van szüksége rá, abban témakörben szeretne fejlődni. Van benne újdonság és az, hogy ketten vannak, sok mindent megváltoztat, kb. egy szinten is vannak, ez segít is. A másik lánnyal nem tudtuk elkezdeni, mert nagyon elfoglalt, két gyereke van, az egyik még 1 éves sincsen, dolgozik és egyedül neveli őket, így érthető. De valószínűleg majd a jövő héten. Elkezdjük vagy az Újévben!
Torinó! Sokan írtatok, hogy milyen szépek a képek, sőt még valaki meg is kérdőjelezte, hogy mi csináltuk-e a képeket. IGEN!!! Büszkén vállaljuk, néhány szerintem is jó lett. Lori nagyon ügyes és nekem is vannak jó pillanataim. Szavazhatnátok a kedvenc képetekre, tényleg szavazzatok kedvenc torinói képetekre! Küldjétek el emailen a számát és én meg gyűjtöm az eredményeket! Olyan kis naív vagyok, de bízom benne, hogy egy-két választ azért kapok!
Ittunk Bicerin-t (ejtsd: cs-vel). Ez egy torinói sajátosság, ami kávé, forró csoki és hab keveréke. Hétfő reggel mentünk el Ferrio szerint a legjobb bicerin-es helyre. Kicsi édes kis üzlet tele volt emberekkel, 10 percet vártunk, hogy be tudjunk jutni és 5 euro-ért (igen, elég drága a bicerin, de megosztoztunk Lorival ) inni egyet. 
Ha Torinóban jártok, ki ne hagyjátok!!! December 5-én volt a nem szeretjük Berlusconi-t nap Olaszországban. Valami lilát kellett felvenni annak, aki támogatta ezt az ötletet. Vicces, hogy aznap véletlen egybeesésként rajtam csak lila dolog volt, még a fülbevalóm is a lila zsiráfos lógott a fülembe. Megérkezésünk után (4 óra Vigoloból az út) egyből elmentünk barangolni metróval a városba. A metrót (ez az egyetlen vonal és a téli olimpiára építették ki) a londoni Jubilee line mintájára készítették, ezért a megállók zártak, nem lehet lelépni, beesni, öngyilkosságot elkövetni úgy, hogy a szerelvény alá ugrasz, mert az be van zárva egy áttetsző fallal. Amikor a metró érkezik, ami önvezérlésű, tehát nem ül benne vezető, beáll a helyére és az ajtók (a műanyag falon levő és a szerelvényé) egyszerre nyílnak ki. Nagyon szép. Lehet, hogy a 4-es metró ha egyszer elkészül hasonló lesz. Ki tudja???
Benn sétáltunk sokat, összefutottunk Elenával és együtt mentünk tovább. Benéztünk egy Camper boltba is. Ez egy spanyol álommárka. Gyönyörű cipőik vannak és bár elég drága, de a minőség remek, hosszú évekig kitart. Itt van néhány fotó, hogy érzékeltessem a stílust, na meg a weboldal, ha valakit érdekelne, nagyon cool!!!shop.camper.com
Aztán együtt vacsoráztunk egy helyen: In vino veritas. Olyanok ezek az étkezések, mint amikor otthon többen inni ülünk be. Több mint három órát töltöttünk el itt együtt és egy előételt, meg egy főételt ettünk, közben finom vörösbort és vizet fogyasztottunk. Persze ment a beszélgetés, a viccelődés, mindez a kaja köré illesztve. Annyira érdekes ez és olyan olasz!
Majd éjjel megérkezett a Mikulás! Rakott mindenki cipőjébe egy kis csokit. Itt a Télapó (Babbo Natale) a karácsonyi ajándékot hozza, így nekik teljesen új és kicsit érthetetlen volt, hogy miért is kaptak csokit az éj leple alatt, de azért igyekeztem őket felkészíteni a kulturális különbségre. Elmondtam, hogy itt nálunk Jézuska hozza az ajándékot, nem a Télapó, nekünk van a külön napunk a Télapónak. Nekik meg van egy Befana nap, januárban. Ez a Befana egy boszorkány, nagyon csúnya. Ha jó voltál az előző évben, akkor csokit hoz neked, ha nem, akkor szenet. Vicces…Beszéltük is Lorival, hogy melyiket tartsuk majd meg, hogyan legyen, hogy a leendő gyerekeink ne kerüljön teljesen lehetetlen helyzetbe az iskolában.
Erről jut eszembe tegnap feldíszítettük a fánkat. Szép műfánk van, kb. 165 cm magas, tavaly vettük és idén kapott még több díszt. Olyan a fa, amilyennek a gyerekek rajzolnának le egy fát: szabályos, piros, zöld, arany díszekkel tarkított. Itt van néhány kép a tegnapi alkotás folyamatáról. Jövőre beruházunk még égőre, de annyira meghozta a hangulatot a lakásba. Sőt, ajtódíszt is félig vettünk, félig csináltunk, még a lenti bejáratin is van egy apró dísz, amit tavaly a Julcsitől kaptam. Csak egy L betű hiányzik róla…
A karácsonyi bevásárlás is megtörtént szombaton, mindenkinek jut majd valami kedves apróság. Nagy karácsonyi vásár volt itt Trentóban a hét végén tele kis felállított standokkal, mindenféle giccset, vackot árultak. Nagyon sokan voltak a városban, ki is múltunk Lorival, de nagyon sikeres volt a nap, eredményes.
Visszatérve Torinóra, kicsit elkalandoztam, sok mindent láttunk: a 165 méteres Mole, amit Alessandro Antonelli épített, eredetileg zsinagógának szánta, de túl sok ideig épült és sokba került. 
Ez egy nagyon magas tornyú épület, amiben mozi múzeum van, hihetetlen modern. A kis tornyába olyan lifttel tudsz felmenni, ami csak a zsinegeken mozog, nem veszi körbe felvonótér. Majd egy másik épületet, amit szintén ő épített (a durva az ebben, hogy mindez több mint 150 évvel ezelőtt történt). Ez egy olyan ház, ami egy ember magán területén épült, és mivel az pici volt ezért a háznak a szélessége egy ponton 50 centiméter, hihetetlen ránézni ebből a szögből.
Voltunk a Cappucino-n, ami magasan van egy dombon, tele karácsonyi fényekkel, úgynevezett artist light-okkal. Gyönyörűen belátni Torinót innen, sőt tisztább időben gyönyörűen kivehetőek az Alpok hegycsúcsai, amik mások, mint itt a keleti részen. Ott sokkal hegyesebbek, itt jobban elterjedőbbek. Voltunk a főtéren, ahol a régi királyi palota van, meg az a templom, ahol a torinoi leplet tartják, ennek másolatát a St. Lorenzo templomban meg is lehet tekinteni. Majd az ősrégi római városfal, és a római romok, maradványok, amik szintén gyönyörűek. Rengeteg helyen sétáltunk. Van egy palota, ami régen a királyi családé volt, de már egy jó ideje egyetemnek használják és Elena például itt tanult építészetet. Nem rossz azért…
Képek megtekinthetok:
picasaweb.google.it/nagy.rita/Torino2009
