Igen, igen: a gyerekek. Most családról fogok szólni, aranyos, tündéri családi gyerekekről. Az is van sok, köszönöm is a termékenység istenének. Szóval van nekem egy unokaöcsém, aki beteg volt most, szegény, mára talán már jobban van, de tüdőgyulladással küszködött a lelkem, ami nem olyan vicces. Meglátogattam vasárnap, látszott, hogy csak 50 % -on pörög, játszottunk egy kis szerepjátékot, ő volt egy valamilyen pokemonos bábuval, én meg szimplán voltam egy szerelő, szállítóautóval és csupa érdekes és néha veszélybe hajló dolgokat csinált ez a két szereplő. Aztán megjelent a nagy izompacsirta is, akin nem volt nadrág, azt kereste, csupa mókás esemény... Itt van ő:

Ennek a szépségnek van egy nővére is, ő is gyönyörű. Már elkezdődött a tinikor, megy a sminkelés, az órákig tartó készülődis, nőcisedik rendesen. Nagyon ügyes, mindig próbál Lorival angolul beszélni, őket hosszabb időre is együtt tudom  hagyni. Íme ő:

Aztán persze van nekem már növekvő öcsém is, most volt tizenegy éves. Volt otthoni partija, ahol hasonló korú és mozgásigényű gyerekek voltak a vendégek. Én meg a mókamester. Öröm volt nézni, hogyan bohóckodnak, kis létszámban együttműködnek (nagyban képtelenek jelenleg egymára figyelni) és csak úgy szórják a papírból készült hógolyót a másik térfelére. Cukik voltak. Márk:
Hát itt van még másik oldal, a Lori oldaláról való gyerkőcök. Gaia az olasz unokahúgunk most lett egy éves és nagyon édes. Ezerrel mászott, amikor január közepén láttam, meg felállt kapaszkpdva és megállás nélkül lépcsőztünk. Igazi kis sonkás manó, aki még mindent megeszik és néha tényleg úgy tűnik, hogy nincsenek korlátok, határok. Pedig biztos de...