Ezek az falevelek olyan szépek, meg a táj is olyan csodás színkavalkádos pompába öltözik, öröm csak nézni nézni és elmélázni azon, hogyan lehetséges, hogy ennyi szín van a világon. Lilás, barnás, zöldes, sárgás színek sokfélesége. De aztán ott van ami utána jön: a téli kopárság, kietlenség és a korán érkező sötétség. Persze ha a táj hóba burkolózik, fehér ruhával takarja el csupaszságát már könnyebben telik el a nap, de egyébként csak a nap sugaraira vágyom, hogy megsüssék az arcom, hogy érezzem a természet ereje hatalmas, és visszatérése minden nappal csak közelebb van. Vannak napok, amikor ezt nagyon nehéz hinni, meg látni.
A mai egy ilyen nap volt.
Őszi falevelek, téli depresszió
2009.12.03. 15:26Címkék: : (
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sche 2009.12.09. 08:46:09
csak nem végleg magával ragadott a téli ború? Szívesen küldenék neked még egy kis napsütést, de már mindet odaküldtem hozzátok, itt pedig egész nap szürkület vagy sötét van. Elfogyott a napsütés.
Hiányoznak a bejegyzéseid.
Hogy telt a hétvége?