Ferraraban töltöttük a hétvégénket, nagyon jó volt, találkoztunk Lori barátaival egy kisebb házibuli kereteiben, a családjával persze és egy focimeccsre is ellátogattunk.

Vasárnap délután 14.30. Ekkor kezdődik a meccs, hogy a játékosok még lássák egymást és a labdát is. A csarnok nagy része tele van, egy elszeparált részben kicsit távolabb a vadul szurkoló hazai közönségtől, az ellenfél csapata. Spal-Reggiana a mérkőzés két főszereplője. Spal, Ferrara 1907-ben alapított csapata, aki régen még elsőosztályba, már csak harmadosztályba rúgja a bőrt. Tavaly ilyenkor szerződött le egy magyar játékos oda, de már nincs ott és az előző edzőjük, aki most ment el, korábban valamilyen balatoni csapat edzője volt. Sok a magyar vonatkozás!!!

Reggianaról kevesebb infóm van, Reggio Emilio foci csapata. Az idei bajnokságban Reggiana jobb helyen áll, legalább 3 ponttal vezet Spal előtt, így ez a meccs valóban nagy fontosságot élvezett. Lori, az apukája Claudio és ferrarai barátaik, érthetően, nagy Spal szurkerek.
A mérkőzés elkezdődött és nagyon érdekes volt látni, hogyan is viselkednek a drága szurkolók. Hozzáteszem én nem voltam még foci meccsen, ilyen nagyon sosem még, de felidézte benem azokat az időket, amikor sok Vasas kézimeccsre jártunk ki még 11-13 éves korom között. A legjobb terep a csúnya szavak megtanulására. Sokat tudtam, de ebben még jobban elmélyült a szókincsem. A mérkőzés egyébként kicsit unalmas volt, nem volt egyik csapat sem túl jó formában, nem annyira láttak a pályán és nem tudom néha az az érzésem volt, hogy nem akarnak futni. Hasonlított a magyar focihoz sok mindenben, persze ez csak az én meglátásom, nem akarok senkit megsérteni :-) !
Volt egy pillanat a meccsen, ami egy ritka pillanat az életemben, és amikor megtörténik, akkor is többnyire a káoszban, felfordulásban, hangzavarban sikerül éreznem. A teljes önfeledt boldogság érzése volt ez. Minden könnyű ilyenkor, minden értelemben. Olyan elérzékenyülő, szeretettel teli, minden a helyére kerülő. Átértékelődik minden, meglátom az életem lényegét, látom, hogy jó irányba haladok és nagyon boldog vagyok. Vajon mi az oka annak, hogy ezek az érzések utána egyszer csak elillannak, hova tűnnek. Tudom, hogy bennem vannak de valahogyan nem tudom most előhívni őket. Mindez egy foci meccsen...